Kiejtés

  • IPA: [ ˈnɒdropɒrin]

Főnév

nadroparin

  1. (gyógyszertan) A nadroparin egy alacsony molekulasúlyú heparin (LMWH), amelyet véralvadásgátlóként használnak. A nadroparint főként a vérrögképződés (trombózis) megelőzésére és kezelésére alkalmazzák. A vérrögök kialakulása életveszélyes állapotokat, például mélyvénás trombózist (DVT) és tüdőembóliát okozhat. A nadroparin gátolja a véralvadási faktorok működését, ezáltal csökkenti a vérrögök kialakulásának esélyét.

Hogyan működik a nadroparin?

A nadroparin az antitrombin III nevű fehérje hatását erősíti fel, amely természetesen jelen van a vérben, és segít megakadályozni a véralvadást. Az antitrombin III inaktiválja a trombint és más véralvadási faktorokat (például a Xa faktort), ami megakadályozza a vérrögképződést. Mivel a nadroparin célzottan gátolja a véralvadási kaszkád ezen elemeit, hatékonyan megelőzi és kezeli a trombózist.

Alkalmazási területek

A nadroparint különféle véralvadással kapcsolatos problémák kezelésére és megelőzésére alkalmazzák, beleértve az alábbiakat:

1. Mélyvénás trombózis (DVT) megelőzése és kezelése

A nadroparint gyakran adják olyan betegeknek, akiknél nagy a kockázata a vérrögök kialakulásának, például hosszabb ideig tartó ágyhoz kötöttség, műtétek utáni állapotok, vagy súlyos sérülések esetén. Segít megelőzni a vérrögök kialakulását, amelyek elzárhatják a vénákat és súlyos szövődményeket okozhatnak.

2. Tüdőembólia kezelése

A tüdőembólia egy súlyos állapot, amelyet egy vérrög okoz, ami elzárja a tüdő artériáit. A nadroparin használható a tüdőembólia kezelésére, mivel segít megakadályozni az új vérrögök kialakulását és a meglévő vérrögök növekedését.

3. A trombózis megelőzése műtéti beavatkozások után

Sebészeti beavatkozások után, különösen ortopédiai vagy hasi műtétek esetén, nagy a vérrögképződés kockázata. A nadroparint gyakran alkalmazzák ezen komplikációk megelőzésére, különösen a hosszabb ideig fekvő betegek esetében.

4. Instabil angina és szívinfarktus kezelése

Az instabil angina és a szívinfarktus a koszorúerekben kialakuló vérrögök miatt alakulhat ki. A nadroparint ezekben az esetekben alkalmazzák a vérrögök kialakulásának megakadályozására és a már meglévő vérrögök kezelésére.

5. Dialízis során véralvadás megelőzése

A nadroparint alkalmazzák a vesedialízis során is, hogy megakadályozzák a vérrögök képződését a dialízis készülékben és a véráramban.

Mellékhatások

Bár a nadroparin általában hatékony és jól tolerálható, mellékhatásokat is okozhat, különösen ha hosszabb ideig alkalmazzák:

  • Vérzés: A nadroparin leggyakoribb mellékhatása a vérzés, amely súlyos lehet, ha túl nagy adagban adják vagy ha valakinek már eleve véralvadási problémája van. Ez magában foglalhatja a belső vérzést, orrvérzést, véraláfutásokat vagy szokatlan vérzéseket (például a fogínyből vagy az orrból).
  • Thrombocytopenia: A nadroparin ritkán alacsony vérlemezkeszámot (thrombocytopenia) okozhat, ami növeli a vérzés kockázatát.
  • Allergiás reakciók: Ritka esetekben allergiás reakciók jelentkezhetnek, mint például bőrpír, viszketés, csalánkiütés vagy légzési nehézségek.
  • Vérömleny az injekció helyén: Az injekció helyén duzzanat, fájdalom vagy vérömleny alakulhat ki.
  • Csontritkulás: Hosszú távú alkalmazás esetén fennáll a csontritkulás kockázata, mivel a heparinok hosszabb időn át történő használata befolyásolhatja a csontok egészségét.

Ellenjavallatok

A nadroparin alkalmazása nem mindenki számára biztonságos. Néhány ellenjavallat:

  • Aktív vérzés: Ha valakinél jelenleg aktív vérzés áll fenn, a nadroparin alkalmazása növelheti a vérzés súlyosságát.
  • Heparin indukálta trombocitopénia (HIT): Akiknél korábban heparin használata után trombocitopénia alakult ki, nem szabad nadroparint kapniuk.
  • Súlyos máj- vagy vesebetegség: Mivel a nadroparin metabolizmusa és kiválasztása érinti ezeket a szerveket, súlyos máj- vagy vesebetegségben szenvedő betegeknél nem ajánlott.
  • Nem kontrollált magas vérnyomás: Magas vérnyomás esetén a nadroparin fokozhatja az agyvérzés kockázatát.
  • Agyvérzés vagy koponyasérülés: Az ilyen állapotok után fennáll a további vérzés kockázata, ezért kerülni kell a nadroparin alkalmazását.

Kölcsönhatások más gyógyszerekkel

A nadroparin kölcsönhatásba léphet bizonyos gyógyszerekkel, ezért fontos az orvossal való konzultáció, ha valaki más gyógyszereket is szed:

  • Más véralvadásgátlók: A nadroparin fokozhatja a vérzési kockázatot, ha más véralvadásgátlókkal, például warfarinnal vagy acetilszalicilsavval (aszpirinnel) együtt alkalmazzák.
  • Nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok): Ezek a gyógyszerek (pl. ibuprofen, naproxen) szintén növelhetik a vérzési kockázatot, ha nadroparinnal együtt használják.
  • Trombocitaellenes szerek: Az ilyen gyógyszerek, például a klopidogrél, növelhetik a vérzés kockázatát, ha nadroparinnal kombinálják.

Alkalmazási útmutató

A nadroparint általában injekció formájában adják be, és a pontos adagolás a beteg állapotától, súlyától és az adott betegség súlyosságától függ. A nadroparint gyakran a bőr alá (subcutan) injekciózzák a hasfalon vagy a combon.

  • Trombózis megelőzése: A műtétek előtt és után kis dózisban alkalmazzák a trombózis megelőzésére.
  • Trombózis kezelése: Nagyobb dózisban alkalmazzák mélyvénás trombózis és tüdőembólia kezelésére.

Fontos, hogy az orvos által előírt adagolást pontosan kövessük, és kerüljük a túlzott adagolást, mivel ez növeli a vérzés kockázatát.

Összegzés

A nadroparin egy hatékony alacsony molekulasúlyú heparin, amelyet a vérrögképződés megelőzésére és kezelésére használnak. Különösen hasznos a mélyvénás trombózis és tüdőembólia kezelésében, valamint a trombózis megelőzésében sebészeti beavatkozások után. Bár általában biztonságos, mellékhatásokat, például vérz

Fordítások