Kiejtés

  • IPA: [ ˈnɛktaːr]

Főnév

nektár

  1. (mitológia) Görög hitregékben az istenek itala. [1]
  2. Finom, (édes) bor. [1]
  3. (növénytan) A virágban levő édes nedv. [1]

Fordítások

Ragozás

nektár ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset nektár nektárok
tárgyeset nektárt nektárokat
részes eset nektárnak nektároknak
-val/-vel nektárral nektárokkal
-ért nektárért nektárokért
-vá/-vé nektárrá nektárokká
-ig nektárig nektárokig
-ként nektárként nektárokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben nektárban nektárokban
-on/-en/-ön nektáron nektárokon
-nál/-nél nektárnál nektároknál
-ba/-be nektárba nektárokba
-ra/-re nektárra nektárokra
-hoz/-hez/-höz nektárhoz nektárokhoz
-ból/-ből nektárból nektárokból
-ról/-ről nektárról nektárokról
-tól/-től nektártól nektároktól
nektár birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én nektárom nektárjaim
a te nektárod nektárjaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
nektárja nektárjai
a mi nektárunk nektárjaink
a ti nektárotok nektárjaitok
az ő nektárjuk nektárjaik

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 1,2 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6