Kiejtés

  • IPA: [ ˈofloksɒt͡sin]

Főnév

ofloxacin

  1. (gyógyszertan) Az ofloxacin egy széles spektrumú antibiotikum, amely a fluorokinolonok csoportjába tartozik. Hatékonyan gátolja a baktériumok szaporodását és növekedését, és különböző típusú bakteriális fertőzések kezelésére használják. Az ofloxacin hatása a DNS-giráz és a topoizomeráz IV enzimek gátlásán alapul, amelyek fontos szerepet játszanak a baktériumok DNS-másolási és szaporodási folyamataiban.

Hogyan működik az ofloxacin?

Az ofloxacin úgy hat, hogy megakadályozza a baktériumok DNS-szintézisét. A DNS-giráz enzim gátlása révén megzavarja a baktériumok DNS-szálainak megfelelő feltekeredését, amely nélkülözhetetlen a sejtosztódáshoz és a szaporodáshoz. A topoizomeráz IV enzim gátlása szintén fontos a DNS szétválasztásában és a sejtosztódásban. Ennek eredményeképpen a baktériumok nem képesek szaporodni, és a fertőzés megszűnik.

Alkalmazási területek

Az ofloxacin különböző fertőzések kezelésére használható, többek között:

  1. Légúti fertőzések: Ilyen például a hörghurut, tüdőgyulladás és más alsó légúti fertőzések, különösen akkor, ha a fertőzést olyan baktériumok okozzák, amelyek érzékenyek a fluorokinolonokra.
  2. Húgyúti fertőzések: Az ofloxacint gyakran írják fel húgyúti fertőzések, például húgyhólyaggyulladás és vesemedence-gyulladás kezelésére. Különösen hatékony olyan baktériumok ellen, amelyek rezisztensek más antibiotikumokra.
  3. Bőrfertőzések: Különféle bőr- és lágyrészfertőzések, például cellulitisz és sebfertőzések kezelhetők ofloxacinnal.
  4. Szexuális úton terjedő fertőzések: Az ofloxacin használható olyan nemi betegségek kezelésére, mint a gonorrhoea, különösen, ha a fertőzés rezisztens a penicillin alapú gyógyszerekre.
  5. Oftalmológiai fertőzések: Az ofloxacin szemcsepp formában is elérhető a szem fertőzéseinek, például kötőhártya-gyulladás kezelésére.
  6. Prostatitis: A prosztata gyulladásának kezelése során az ofloxacint is alkalmazzák, különösen krónikus bakteriális esetekben.

Adagolás és alkalmazás

Az ofloxacin különböző formákban kapható, beleértve a tablettákat, szemcseppeket és intravénás oldatokat. A megfelelő adagolás a fertőzés típusától, súlyosságától és a beteg egészségi állapotától függ. Például:

  • Húgyúti fertőzések esetén: Az adag általában napi 200-400 mg.
  • Légúti fertőzések esetén: Súlyosabb fertőzéseknél akár napi 400 mg is alkalmazható.
  • Szemfertőzések esetén: Szemcsepp formájában általában 1-2 cseppet cseppentenek az érintett szembe napi 2-4 alkalommal.

Az ofloxacint általában éhgyomorra ajánlott bevenni, de étkezés közben is bevehető, ha gyomorpanaszokat okoz. A kezelés időtartamát orvos határozza meg, és fontos, hogy a teljes kezelési ciklust befejezzék, még akkor is, ha a tünetek korábban enyhülnek.

Mellékhatások

Bár az ofloxacin hatékony antibiotikum, mellékhatásokat is okozhat, amelyek lehetnek enyhék vagy súlyosak. A leggyakoribb mellékhatások közé tartoznak:

  1. Emésztési problémák: Hányinger, hányás, hasmenés és hasi fájdalom a leggyakoribb mellékhatások, mivel az antibiotikum befolyásolja a bélflórát.
  2. Fejfájás és szédülés: Ezek az idegrendszeri mellékhatások előfordulhatnak, különösen az idősebb betegeknél.
  3. Bőrreakciók: Kiütések, viszketés és csalánkiütés fordulhat elő. Ritka esetekben súlyosabb allergiás reakciók, például Stevens-Johnson szindróma alakulhat ki.
  4. Tendonitis és ínszakadás: Az ofloxacin és más fluorokinolonok ritka, de súlyos mellékhatása az íngyulladás (tendonitis) és az ínszakadás, különösen az Achilles-ín érintett lehet. Ez a mellékhatás különösen idősebb betegek, szteroidokat szedők vagy vesebetegségben szenvedők esetében fordul elő.
  5. Érzékenység a napfényre: Az ofloxacin fokozhatja a bőr érzékenységét az UV-sugárzásra, ami napégést vagy bőrreakciókat okozhat.
  6. Neurológiai hatások: Ritkán előfordulhatnak komolyabb neurológiai mellékhatások, például görcsrohamok, pszichotikus reakciók vagy perifériás neuropátia (idegkárosodás).

Ellenjavallatok

Az ofloxacin alkalmazása nem ajánlott minden beteg esetében. Az alábbiakban felsorolok néhány olyan helyzetet, amikor kerülni kell az ofloxacin szedését:

  • Fluorokinolon-allergia: Azoknál a betegeknél, akik allergiásak a fluorokinolonokra, mint például a ciprofloxacin vagy a levofloxacin, nem ajánlott az ofloxacin alkalmazása.
  • Gyermekek és serdülők: Az ofloxacin használata általában nem ajánlott gyermekeknél és serdülőknél, mert károsíthatja a csontok és ízületek fejlődését.
  • Terhesség és szoptatás: Az ofloxacin terhesség alatt nem ajánlott, mivel károsíthatja a magzat fejlődését. Szoptató anyák esetében is kerülendő, mert kiválasztódhat az anyatejbe.
  • Vesebetegség: Súlyos vesebetegségben szenvedő betegek esetében az adagolás módosítására lehet szükség.

Gyógyszerkölcsönhatások

Az ofloxacin kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel, amelyek befolyásolhatják annak hatékonyságát vagy növelhetik a mellékhatások kockázatát. Például:

  1. Antacidok: Az alumíniumot vagy magnéziumot tartalmazó antacidok csökkenthetik az ofloxacin felszívódását. Az antacidokat és az ofloxacint legalább két órás különbséggel kell bevenni.
  2. Teofillin: A teofillin-szint növekedhet az ofloxacin alkalmazása során, ami súlyos mellékhatásokhoz vezethet, például görcsrohamokhoz.
  3. K-vitamin antagonista véralvadásgátlók: Az ofloxacin fokozhatja a warfarin hatását, így a véralvadási paramétereket (INR) szorosabban kell ellenőrizni.
  4. Szteroidok: A szteroidok növelhetik az íngyulladás és ínszakadás kockázatát, ezért a két gyógyszer együttes alkalmazása fokozott óvatosságot igényel.

Rezisztencia

Mint minden antibiotikumnál, az ofloxacin esetében is fontos figyelni az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának kockázatára. A túlzott vagy nem megfelelő használat hozzájárulhat a rezisztens baktériumtörzsek kialakulásához, amelyek ellen az antibiotikumok már nem hatékonyak.

Összegzés

Az ofloxacin egy széles spektrumú fluorokinolon antibiotikum, amely különféle bakteriális fertőzések kezelésére használható.

Fordítások