oxitocin
Kiejtés
- IPA: [ ˈoksitot͡sin]
Főnév
oxitocin
- (gyógyszertan) Az oxitocin elsődlegesen a hipotalamusz magjaiban szintetizálódó polipeptid szerkezetű hormon, amely idegrostokon keresztül jut el a hipofízis hátsó lebenyébe (a neurohipofízisbe), ahonnan aktív hormonként szabadul fel és kerül a szervezet keringésébe. Kisebb mennyiségben a központi idegrendszeren kívül is termelődik.[1] A hormonnak két fő fiziológiás hatása ismert: elősegíti a terhes méh izomrostjainak összehúzódását, továbbá kiváltja a tejelő emlőmirigyben a tejürítést. Továbbá meghatározó szerepe van a férfi reproduktív működések hormonális szabályozásában, valamint a férfi szexuális magatartás befolyásolásában.[2] Előfordul a központi idegrendszer egyes idegsejtjeiben, ahol neuromodulátorként[m 1] vagy neurotranszmitterként az agy pszichés működésében van szerepe