Wikiszótár

paromomicin

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈpɒromomit͡sin]

Főnév

paromomicin

  1. (gyógyszertan) A paromomicin egy aminoglikozid típusú antibiotikum, amelyet bakteriális és protozoonális fertőzések kezelésére alkalmaznak. Leggyakrabban bélfertőzések, például amebiasis (amőbiázis) és giardiasis kezelésére írják fel, valamint a leishmaniasis nevű parazitafertőzés esetén is használják. A paromomicin hatását a baktériumok és paraziták fehérjeszintézisének gátlásával fejti ki, ami végül a kórokozók pusztulásához vezet.

Paromomicin működési mechanizmusa

A paromomicin az aminoglikozid antibiotikumok csoportjába tartozik, és a riboszómákhoz kötődve gátolja a fehérjeszintézist a baktériumokban és parazitákban. Azáltal, hogy megakadályozza a kórokozók megfelelő fehérjeképzését, a paromomicin elpusztítja a sejteket, és így megszünteti a fertőzést.

Alkalmazási területek

  1. Amebiasis (amőbiázis): A paromomicint a bélben található Entamoeba histolytica nevű parazita okozta fertőzések, például amebiasis kezelésére használják, különösen akkor, ha a fertőzés a bélben helyezkedik el.
  2. Giardiasis: A Giardia lamblia parazita által okozott bélfertőzés (giardiasis) kezelésére is hatékony, amely gyakran hasmenést, hasi fájdalmat és emésztési zavarokat okoz.
  3. Leishmaniasis: A paromomicint a leishmaniasis kezelésére is alkalmazzák, amely egy parazita által okozott fertőzés, főként bőr- és nyálkahártya-elváltozásokat okoz.
  4. Bélfertőzések: Egyes esetekben a paromomicint más bélbaktériumok okozta fertőzések kezelésére használják, különösen akkor, ha a fertőzés a bélrendszerben lokalizálódik.

Adagolás és alkalmazás

A paromomicin szájon át bevehető kapszula vagy tabletta formájában érhető el. Az adagolás függ a fertőzés típusától, a beteg korától, testsúlyától és egészségi állapotától. A gyógyszert általában étkezés közben vagy után kell bevenni, hogy minimalizálják a gyomor-bélrendszeri mellékhatásokat. A kezelés időtartamát és pontos adagolását az orvos határozza meg a betegség súlyosságától függően.

Mellékhatások

A paromomicin általában jól tolerálható, de előfordulhatnak mellékhatások:

  1. Emésztőrendszeri panaszok: Hányinger, hasi fájdalom, hasmenés és hányás gyakran jelentkezhet a kezelés során, különösen akkor, ha a gyógyszert nem étkezés közben veszik be.
  2. Bőrkiütés és allergiás reakciók: Ritkán bőrkiütés és egyéb allergiás reakciók léphetnek fel.
  3. Ototoxicitás (fülre gyakorolt hatás): Az aminoglikozidok általában ototoxikus hatásúak lehetnek, ami halláscsökkenést vagy fülzúgást okozhat, bár ez orális paromomicin esetén ritkább.
  4. Nephrotoxicitás (vesekárosodás): Nagyon ritkán vesekárosodás is előfordulhat, bár ez inkább az aminoglikozidok intravénás alkalmazása során gyakoribb.

Ellenjavallatok

A paromomicin alkalmazása bizonyos esetekben kerülendő:

  1. Allergia az aminoglikozidokra: Azoknál, akik allergiásak az aminoglikozid antibiotikumokra, például a gentamicinre vagy a tobramicinre, nem ajánlott a paromomicin alkalmazása.
  2. Vesebetegség: Súlyos vesekárosodás vagy veseelégtelenség esetén a paromomicin alkalmazása kerülendő, mivel ez növelheti a toxikus hatások kockázatát.
  3. Bélbetegségek: Súlyos bélbetegségek, például fekélyes vastagbélgyulladás esetén a paromomicin alkalmazása óvatosságot igényelhet, mivel fokozhatja a bélirritációt.

Gyógyszerkölcsönhatások

A paromomicin kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel, különösen aminoglikozid típusú antibiotikumokkal és más vesekárosító szerekkel:

  1. Más aminoglikozidok: A paromomicin egyéb aminoglikozid antibiotikumokkal kombinálva növelheti a halláskárosodás és vesekárosodás kockázatát.
  2. Vesekárosító szerek: A vesekárosító hatású gyógyszerek, például bizonyos vizelethajtók vagy kemoterápiás szerek növelhetik a paromomicin toxicitásának kockázatát.
  3. Antikoagulánsok: A paromomicin és a véralvadásgátló gyógyszerek együttes alkalmazása vérzési kockázatot növelhet, mivel a paromomicin bélrendszeri mellékhatásai befolyásolhatják a felszívódást és a véralvadást.

Előnyök és hátrányok

Előnyök: - Hatékony különböző parazita- és bakteriális bélfertőzések ellen. - Kevésbé toxikus orális formában, mint az intravénás aminoglikozid antibiotikumok. - Különösen hasznos azoknál a fertőzéseknél, amelyek a bélrendszert érintik.

Hátrányok: - Emésztőrendszeri mellékhatások, például hányinger és hasmenés jelentkezhetnek. - Ritka esetekben halláskárosodást és vesekárosodást okozhat. - Csak helyileg hat a bélrendszerben, így nem alkalmas szisztémás fertőzések kezelésére.

Összegzés

A paromomicin egy aminoglikozid antibiotikum, amelyet főként bélfertőzések és egyes parazitás betegségek, például amebiasis és leishmaniasis kezelésére használnak. Hatása a fehérjeszintézis gátlásán alapul, ami elpusztítja a fertőzést okozó baktériumokat és parazitákat. A paromomicin jól tolerálható, de figyelmet igényel a vesekárosodásra és a halláskárosodásra hajlamos betegeknél. Az emésztőrendszeri mellékhatások minimalizálása érdekében ajánlott étkezés közben bevenni.

Fordítások

Tartalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=paromomicin&oldid=3474101”