Kiejtés

  • IPA: [ ˈpɛnit͡silːɒmin]

Főnév

penicillamin

  1. (gyógyszertan) A penicillamin egy szintetikus aminosav-származék, amelyet különféle betegségek kezelésére használnak, különösen olyan állapotokban, ahol fémek felhalmozódása, autoimmun folyamatok vagy kötőszöveti rendellenességek fordulnak elő. A penicillamin kémiailag kapcsolódik a penicillinhez, de nincs antibiotikus hatása; főleg a réz és más nehézfémek megkötésére, valamint az immunrendszer szabályozására használják.

Hatásmechanizmus

A penicillamin kelátképző tulajdonsággal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy képes megkötni fémionokat, például rezet, és így elősegíti ezek eltávolítását a szervezetből. Ezen felül az immunrendszer működését is befolyásolja, bár ennek pontos mechanizmusa nem teljesen ismert. Immunmoduláló hatása miatt alkalmas bizonyos autoimmun betegségek kezelésére, mivel csökkenti az immunválasz erősségét.

Alkalmazási területek

  1. Wilson-kór: A penicillamin legismertebb felhasználási területe a Wilson-kór kezelése. Ez egy örökletes betegség, amelyben a réz felhalmozódik a szervezetben, különösen a májban és az agyban, mivel a szervezet nem képes megfelelően kiválasztani. A penicillamin segít megkötni a felesleges rezet, ami aztán a vizelettel ürül ki a szervezetből.
  2. Reumatoid artritisz: A penicillamin immunmoduláló hatása miatt alkalmazható reumatoid artritisz kezelésére is, bár ma már ritkábban használják, mivel újabb és biztonságosabb gyógyszerek is rendelkezésre állnak.
  3. Ólom- és higanymérgezés: A penicillamin segíthet a nehézfém-mérgezés kezelésében is, mivel képes megkötni ezeket a fémeket, és elősegíteni azok kiürülését.
  4. Cisztinúria: Ez egy ritka genetikai betegség, amelyben a cisztin, egy aminosav, felhalmozódik a vesében, és kristályok formájában lerakódhat, veseköveket okozva. A penicillamin megköti a cisztint, így csökkenti a vesekő képződésének kockázatát.

Mellékhatások

A penicillamin hatásos gyógyszer, de számos mellékhatása lehet, amelyek miatt szigorú orvosi felügyelet szükséges:

  • Allergiás reakciók: Bőrkiütés, viszketés és egyéb allergiás reakciók jelentkezhetnek.
  • Vérképzőszervi rendellenességek: A penicillamin csökkentheti a fehérvérsejtek számát, ami növeli a fertőzések kockázatát. Emellett vérszegénységet vagy trombocitopéniát is okozhat.
  • Veseproblémák: A gyógyszer hosszú távú használata vesekárosodást idézhet elő, így rendszeres ellenőrzés szükséges a vesefunkciók monitorozására.
  • Gyomor-bélrendszeri tünetek: Hányinger, hányás és hasmenés gyakori mellékhatásai lehetnek a kezelésnek.

Adagolás és alkalmazás

A penicillamin adagolása egyénre szabott, és függ az adott betegségtől és a beteg válaszreakcióitól. Az orvos által meghatározott adagolást szigorúan be kell tartani, mivel a penicillamin túlzott bevitele súlyos mellékhatásokat okozhat. A gyógyszert gyakran éhgyomorra javasolt bevenni, hogy csökkentsék a gyomor-bélrendszeri mellékhatások előfordulását.

Ellenjavallatok és figyelmeztetések

A penicillamin nem alkalmazható olyan betegeknél, akik allergiásak a penicillinre, mivel keresztreakciók fordulhatnak elő. Emellett terhesség és szoptatás alatt általában nem ajánlott, mivel károsíthatja a magzatot vagy a csecsemőt. Mivel a penicillamin csökkentheti az immunválaszt, a betegeknek fokozottan kell figyelniük a fertőzések megelőzésére és időben felismerésére.

Összegzés

A penicillamin hatékony kelátképző és immunmoduláló szer, amelyet többféle súlyos betegség kezelésére alkalmaznak. Bár számos mellékhatása lehet, megfelelő orvosi felügyelettel és rendszeres ellenőrzéssel hatékony kezelési lehetőséget nyújt a Wilson-kórban, reumatoid artritiszben és bizonyos mérgezésekben szenvedő betegek számára.

Fordítások