perifériás idegrendszer

Kiejtés

  • IPA: [ ˈpɛrifeːrijaːʃidɛɡrɛnt͡sɛr]

Főnév

perifériás idegrendszer

  1. (gyógyszertan) A perifériás idegrendszer (PNS) az idegrendszer azon része, amely az agyon és a gerincvelőn kívül helyezkedik el, és elsősorban a test különböző részeinek, szerveinek és izmainak az aggyal való kapcsolatát biztosítja. Ez az idegrendszer a központi idegrendszer (CNS) kiegészítőjeként működik, mivel jeleket továbbít a test és az agy között.

A perifériás idegrendszer részei

A PNS két fő alrendszerre osztható:

  1. Szomatikus idegrendszer: Felelős a vázizmok mozgásáért, tehát azokért a mozdulatokért, amelyeket tudatosan, akaratlagosan hajtunk végre. Ez az idegrendszer tartalmazza az érző- és mozgató idegeket, amelyek az érzékszervektől származó információkat (pl. látás, tapintás) továbbítják az agy felé, majd az agy által kibocsátott válaszokat küldik a vázizmok felé.
  2. Vegetatív (autonóm) idegrendszer: Az autonóm idegrendszer azokat a folyamatokat szabályozza, amelyek automatikusan, akaratunktól függetlenül zajlanak, például a szívverést, a légzést, az emésztést és az anyagcserét. Az autonóm idegrendszer két alrendszerre osztható:
    • Szimpatikus idegrendszer: Aktiválja a “küzdj vagy menekülj” reakciót, amely akkor lép működésbe, ha stresszhelyzet adódik.
    • Paraszimpatikus idegrendszer: Ellensúlyozza a szimpatikus idegrendszer hatásait, nyugalmi, pihenő állapotba helyezve a szervezetet.

A perifériás idegrendszer működése

A PNS számos idegszálból (neuronból) áll, amelyek információkat szállítanak a test különböző részeiből az agyba és vissza. Kétféle idegrost található benne:

  • Érzőidegek (szenzoros idegek): Információkat továbbítanak a környezetből és a test belső szerveiből a központi idegrendszer felé. Az érzőidegek felelnek azért, hogy érzékeljük a külső világ ingereit, például a hőmérsékletet, fájdalmat, nyomást és érintést.
  • Mozgatóidegek (motoros idegek): Parancsokat továbbítanak az agyból és a gerincvelőből a test különböző részeire, például az izmokhoz és mirigyekhez, lehetővé téve a mozgást és egyéb testi funkciókat.

A perifériás idegrendszer szerepe és jelentősége

A PNS nélkülözhetetlen a test és az agy közötti kommunikációhoz. Ennek a kommunikációnak köszönhetően tudunk reagálni a külső ingerekre, és képesek vagyunk koordinálni testünk mozgásait és belső folyamatait. Ha a perifériás idegrendszerben károsodás történik, az számos problémához vezethet, például:

  • Szenzoros zavarok: Ha az érzőidegek megsérülnek, csökkenhet vagy eltűnhet az érzékelés egy adott területen, ami például zsibbadást, bizsergést, vagy a fájdalomérzet elvesztését okozhatja.
  • Motoros zavarok: Mozgási problémák, például izomgyengeség, bénulás vagy izomrángások léphetnek fel, ha a motoros idegek érintettek.
  • Autonóm zavarok: Az autonóm idegrendszer károsodása esetén zavarok léphetnek fel az alapvető testi folyamatokban, például a vérnyomás, az emésztés vagy a verejtékezés szabályozásában.

Perifériás idegrendszeri rendellenességek

A perifériás idegrendszeri rendellenességek lehetnek genetikai eredetűek, fertőzések vagy toxinok által okozottak, de gyakoriak a traumás sérülések és a különböző betegségek, például a cukorbetegség következtében kialakuló neuropátiák is. A legismertebb perifériás idegrendszeri problémák közé tartozik a carpal tunnel szindróma, a perifériás neuropátia és az isiász.

A perifériás idegrendszer működésének megértése és védelme alapvető fontosságú az egészséges életmód fenntartásához és a mindennapi tevékenységek zavartalan végzéséhez.

Fordítások