Kiejtés

  • IPA: [ ˈprolɒtivuʃ]

Főnév

prolativus

  1. (nyelvtan) Nyelvtani eset, amely egy határozót fejez ki. A finnugor nyelvekben a prolativus esetben álló főnév kifejezi azt amin valaki, illetve valami mozogni képes, vagy rajta valakit, vagy valamit el lehet küldeni.