Kiejtés

  • IPA: [ ˈrɒnitidin]

Főnév

ranitidin

  1. (gyógyszertan) A ranitidin egy H2-hisztamin-receptor blokkoló, amelyet elsősorban a gyomorsav termelésének csökkentésére használtak. Széles körben alkalmazták gyomorégés, gyomorfekély, refluxbetegség (GERD), valamint a Zollinger-Ellison szindróma kezelésére, amely túlzott gyomorsav-termeléssel jár. Azonban 2020-ban a gyógyszert sok országban visszavonták a piacról, mivel a vizsgálatok kimutatták, hogy bizonyos körülmények között az NMDA (N-nitrozodimetilamin) nevű rákkeltő anyag alakulhat ki benne.

Hogyan működik a ranitidin?

A ranitidin úgy működik, hogy blokkolja a H2-hisztamin-receptorokat a gyomor parietális sejtjeiben. Ezek a receptorok részt vesznek a gyomorsav termelésének serkentésében a hisztamin hatására. A ranitidin gátolja ezt a folyamatot, csökkentve a gyomorsav mennyiségét, és ezáltal enyhítve a savas refluxot, gyomorfekélyt és egyéb sav okozta problémákat.

Alkalmazása és adagolása

A ranitidint számos formában alkalmazták, beleértve a tablettákat, folyadékokat és injekciós készítményeket. A pontos adagolás a beteg állapotától és súlyosságától függött. Általános adagolási irányelvek voltak:

  • Gyomorégés és GERD: Általában napi kétszer 150 mg vagy egyszer 300 mg lefekvés előtt.
  • Gyomorfekély: Napi kétszer 150 mg vagy egyszer 300 mg lefekvés előtt.
  • Zollinger-Ellison szindróma: Ezt az állapotot magasabb adagokkal kezelték, amelyek orvosi felügyelet mellett kerültek meghatározásra.

Miért vonták vissza a ranitidint?

2020-ban az Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelet (FDA) és más egészségügyi hatóságok vizsgálatokat indítottak, amelyek során kiderült, hogy a ranitidin egyes készítményeiben N-nitrozodimetilamin (NDMA), egy rákkeltő anyag alakulhat ki, különösen ha a gyógyszert hosszabb ideig tárolják vagy magas hőmérsékleten tartják. Az NDMA egy olyan vegyület, amely bizonyos körülmények között, például a gyomorban vagy a májban alakulhat ki, és hosszú távú expozíció esetén növelheti a rák kockázatát.

Az FDA és más hatóságok arra figyelmeztették a betegeket, hogy hagyják abba a ranitidin szedését, és alternatív gyógyszereket keressenek. A piacról történő visszavonás után a ranitidin helyett más H2-blokkolókat és protonpumpa-gátlókat (PPI-k) ajánlanak, például famotidint vagy omeprazolt, amelyek nem mutatnak hasonló kockázatot.

Alternatív gyógyszerek

A ranitidin kivonása után számos más gyógyszer áll rendelkezésre, amelyek hasonló hatásmechanizmussal bírnak, de biztonságosabbnak bizonyultak:

  • Famotidin: Hasonlóan a ranitidinhoz, a famotidin is egy H2-receptor blokkoló, amely csökkenti a gyomorsav termelését. Ezt a gyógyszert is gyakran alkalmazzák gyomorégés, fekélyek és reflux kezelésére.
  • Protonpumpa-gátlók (PPI-k): Ezek a gyógyszerek, mint például az omeprazol, pantoprazol és esomeprazol, szintén csökkentik a gyomorsav termelését, de eltérő mechanizmuson keresztül. Hosszabb távú alkalmazásra is alkalmasak, és hatékonyan kezelik a súlyosabb gyomor- és nyelőcső-problémákat.

Milyen betegségekre alkalmazták?

A ranitidint széles körben alkalmazták számos savas gyomorbetegség kezelésére, mielőtt visszavonták a piacról:

1. Gyomorégés és gastrooesophagealis reflux betegség (GERD)

A GERD egy olyan állapot, amelyben a gyomorsav visszajut a nyelőcsőbe, irritációt és fájdalmat okozva. A ranitidin csökkentette a gyomorsav mennyiségét, enyhítve ezzel a gyomorégést és a refluxot.

2. Gyomor- és nyombélfekély

A ranitidin hatékonyan segített a gyomor és a nyombél nyálkahártyájának fekélyeinek gyógyításában azáltal, hogy csökkentette a sav termelését, így lehetővé téve a szövetek regenerálódását.

3. Zollinger-Ellison szindróma

Ez egy ritka betegség, amely a gyomorsav túlzott termelésével jár. A ranitidint a betegség savtermelésének csökkentésére használták.

Mellékhatások

A ranitidin általában jól tolerált gyógyszer volt, de mint minden gyógyszer, ez is okozhatott mellékhatásokat. A leggyakoribb mellékhatások a következők voltak:

  • Fejfájás: A ranitidint szedők egy része enyhe fejfájást tapasztalhatott.
  • Szédülés: Ritkán előfordulhatott szédülés.
  • Hasmenés vagy székrekedés: Az emésztőrendszerre gyakorolt hatása miatt néhány betegnél enyhe emésztési zavarokat okozhatott.
  • Fáradtság: Néhány ember fáradékonyságot tapasztalt.
  • Ritka mellékhatások: Súlyosabb mellékhatások, például májproblémák vagy allergiás reakciók ritkán fordultak elő.

Ellenjavallatok és figyelmeztetések

Bár a ranitidin széles körben alkalmazott gyógyszer volt, nem mindenki számára volt megfelelő. Az alábbi esetekben fokozott óvatosságot igényelt:

  • Veseproblémák: Mivel a ranitidin a vesén keresztül ürül ki, veseproblémák esetén az adagolás csökkentése vagy a gyógyszer teljes elkerülése szükséges lehetett.
  • Májbetegségek: A ranitidin májproblémákat okozhatott néhány betegnél, különösen azoknál, akik már fennálló májbetegségben szenvedtek.
  • Terhesség és szoptatás: Bár a ranitidin terhesség alatt történő alkalmazását nem tartották súlyosan veszélyesnek, mindig orvosi felügyelet mellett alkalmazták.
  • Allergia: Azoknál, akik allergiásak voltak a H2-blokkolókra, a ranitidin alkalmazása ellenjavallt volt.

Összegzés

A ranitidin egykor széles körben alkalmazott és hatékony gyógyszer volt a gyomorsav túltermelésével járó betegségek kezelésében. Azonban az NDMA rákkeltő anyag jelenléte miatt a gyógyszert 2020-ban visszavonták a piacról. Azóta más alternatív gyógyszerek, mint a famotidin és a protonpumpa-gátlók, váltak az elsődleges választássá ezeknek az állapotoknak a kezelésére. Ha valaki még mindig ranitidint szed, vagy hasonló problémái vannak, konzultáljon orvosával biztonságos alternatívák keresése érdekében.

Fordítások