Kiejtés

  • IPA: [ ˈrɛlɒtiːvɟɒkoriʃaːɡ]

Főnév

relatív gyakoriság

  1. (matematika, valószínűségszámítás) A relatív gyakoriság a statisztikában arra utal, hogy egy adott esemény vagy érték hányszor fordul elő egy adathalmazon belül, a teljes megfigyelések számához viszonyítva. Ez a fogalom segít a különböző események előfordulásának arányának megértésében és összehasonlításában.

Relatív gyakoriság képlete

A relatív gyakoriság ( ) a következőképpen számítható ki:

 

ahol:

  •   az esemény gyakorisága (az adott esemény előfordulásainak száma),
  •   a teljes megfigyelések száma (az adathalmaz elemszáma).

Példa

Tegyük fel, hogy van egy adathalmaz, amely a következő értékeket tartalmazza:  .

1. Számítsuk ki az események gyakoriságát: - 1 előfordulása: 1 alkalom - 2 előfordulása: 2 alkalom - 3 előfordulása: 3 alkalom - 4 előfordulása: 4 alkalom

2. Teljes megfigyelések száma: -  

3. Relatív gyakoriságok: - 1 relatív gyakorisága:   - 2 relatív gyakorisága:   - 3 relatív gyakorisága:   - 4 relatív gyakorisága:  

Használat

- Adatok elemzése: A relatív gyakoriság segít az adatok trendjeinek és eloszlásainak megértésében, különösen akkor, ha az abszolút gyakoriságok nehezen összehasonlíthatók. - Diagramok: A relatív gyakoriságok gyakran használatosak hisztogramokban és kördiagramokban, hogy vizuálisan megjelenítsék az adatok eloszlását.

Összefoglalás

A relatív gyakoriság egy hasznos statisztikai mutató, amely lehetővé teszi az események előfordulásának arányának könnyű értelmezését és összehasonlítását.