Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈʃɛprøː]

Főnév

seprő

  1. (borászat) Erjedés után a hordó aljára leülepedő üledék. Főleg élesztőt és borkövet tartalmaz.

Etimológia

seper folyamatos melléknévi igeneve.

Származékok

Ragozás

seprő ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset seprő seprők
tárgyeset seprőt seprőket
részes eset seprőnek seprőknek
-val/-vel seprővel seprőkkel
-ért seprőért seprőkért
-vá/-vé seprővé seprőkké
-ig seprőig seprőkig
-ként seprőként seprőkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben seprőben seprőkben
-on/-en/-ön seprőn seprőkön
-nál/-nél seprőnél seprőknél
-ba/-be seprőbe seprőkbe
-ra/-re seprőre seprőkre
-hoz/-hez/-höz seprőhöz seprőkhöz
-ból/-ből seprőből seprőkből
-ról/-ről seprőről seprőkről
-tól/-től seprőtől seprőktől
seprő birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én seprőm seprőim
a te seprőd seprőid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
seprője seprői
a mi seprőnk seprőink
a ti seprőtök seprőitek
az ő seprőjük seprőik