Wikiszótár

szamárköhögés

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈsɒmaːrkøhøɡeːʃ]

Főnév

szamárköhögés

  1. (gyógyszertan) A szamárköhögés, más néven pertussis, egy erősen fertőző bakteriális légzőszervi betegség, amelyet a Bordetella pertussis nevű baktérium okoz. A betegség nevét a jellegzetes köhögési rohamokról kapta, amelyeket „húzó” belégzés követ, ami hasonlít a szamár hangjára. Ez a betegség leggyakrabban gyermekeket érint, de bármely életkorban előfordulhat, különösen azoknál, akik nincsenek megfelelően beoltva.


Tünetek

A szamárköhögés tünetei három szakaszban jelentkeznek:

1. Katarális szakasz (kezdeti szakasz):

  • 1-2 hétig tart.
  • Tünetei hasonlóak a megfázáshoz:
    • Enyhe láz.
    • Orrfolyás.
    • Könnyezés.
    • Gyenge köhögés.
  • Ebben a szakaszban a betegség nagyon fertőző.

2. Paroxizmális szakasz (köhögési rohamok):

  • 1-6 hétig vagy tovább is eltarthat.
  • Jellemző tünet a súlyos, rohamokban jelentkező köhögés.
    • A köhögési rohamok során a beteg nehezen lélegzik, majd a köhögés után jellegzetes húzó hang hallható belégzéskor.
    • A rohamokat hányás vagy kimerültség kísérheti.
    • Gyermekeknél az arc vörös vagy kékes elszíneződése is megfigyelhető.

3. Rekonvaleszcens szakasz (felépülés):

  • A köhögés fokozatosan enyhül és ritkul, de ez hetekig vagy akár hónapokig is eltarthat.


Terjedés

A szamárköhögés cseppfertőzéssel terjed, amikor a fertőzött személy köhög, tüsszent vagy beszél. A baktérium a légutak nyálkahártyájához tapad, és méreganyagokat termel, amelyek károsítják a szöveteket és súlyos gyulladást okoznak.


Szövődmények

A szamárköhögés különösen veszélyes lehet csecsemőknél és kisgyermekeknél, akiknél a következő szövődmények léphetnek fel: - Légzésleállás (apnoé): Fiatal csecsemőknél gyakori. - Tüdőgyulladás: A leggyakoribb másodlagos fertőzés. - Agykárosodás: Az oxigénhiány miatt súlyos esetekben. - Rohamok: Neurológiai szövődményként. - Súlyos fogyás: A tartós köhögés és hányás miatt.

Felnőttek és idősebb gyermekek esetében a szövődmények ritkábbak, de a tartós köhögés miatt bordatörés, sérv vagy súlyos kimerültség alakulhat ki.


Diagnózis

A szamárköhögés diagnózisát klinikai tünetek alapján gyanítják, de megerősítéshez az alábbi vizsgálatokat végezhetik: - Orr- vagy torokváladék tenyésztése: A baktérium kimutatására. - PCR-vizsgálat: A baktérium genetikai anyagának kimutatása. - Szerológiai tesztek: Az antitestek kimutatása a vérben.


Kezelés

A szamárköhögés kezelése többnyire antibiotikumokkal történik, leggyakrabban az alábbi szerekkel: - Makrolid antibiotikumok: Pl. azitromicin vagy klaritromicin. Ezek hatékonyan csökkentik a baktérium terjedését, különösen a korai szakaszban. - Súlyos esetekben kórházi kezelésre lehet szükség, különösen csecsemőknél: - Oxigénterápia. - Intravenás folyadékpótlás. - Súlyos légzési problémák esetén légzőkészülék használata.


Megelőzés

A szamárköhögés elleni védekezés leghatékonyabb módja az oltás: - A pertussis elleni védőoltást általában kombinált formában adják (DTPa: diftéria, tetanusz, pertussis). - Az oltási sorozat 2, 4, 6 hónapos korban kezdődik, majd emlékeztető oltásokat adnak: - 15-18 hónapos korban. - 4-6 éves korban. - Serdülőkorban és felnőttkorban is javasolt az emlékeztető oltás a védelem fenntartásához.


Társadalmi jelentőség

A szamárköhögés a modern oltási programoknak köszönhetően ritkábban fordul elő, de az oltásellenesség és a vakcinázási arány csökkenése miatt ismét megjelent egyes országokban. Csecsemők esetében a betegség halálos is lehet, ezért az oltás kulcsfontosságú a megelőzés szempontjából.


Fordítások

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=szamárköhögés&oldid=3478778”