Wikiszótár

szorongásoldó

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈsoroŋɡaːʃoldoː]

Főnév

szorongásoldó

  1. (gyógyszertan) Az anxiolitikumok, más néven szorongásoldók, olyan gyógyszerek, amelyek segítenek csökkenteni a szorongást, az idegességet és a feszültséget. Ezeket a szereket leggyakrabban szorongásos zavarok, pánikbetegség, és egyes esetekben rövid távú stressz kezelése során alkalmazzák. Az anxiolitikumok különböző csoportokba sorolhatók a hatásmechanizmusuk és kémiai szerkezetük alapján, de mindegyikük közös célja, hogy az idegrendszer aktivitását mérsékelje és nyugodt állapotot idézzen elő.

Az anxiolitikumok fő típusai

  1. Benzodiazepinek: A leggyakrabban használt anxiolitikumok közé tartoznak, mivel gyors hatást fejtenek ki és rövid távon hatékonyan oldják a szorongást. Példák: diazepám (Valium), alprazolám (Xanax), lorazepám (Ativan). A benzodiazepinek a GABA receptorok aktiválásával gátló hatást fejtenek ki az agyra, ami gyorsan nyugtató hatást idéz elő.
  2. Szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k): Ezeket a szereket gyakran alkalmazzák szorongásos zavarok hosszú távú kezelésére, mivel a szerotonin szintjét növelik az agyban, ami csökkenti a szorongást és javítja a hangulatot. Példák: fluoxetin (Prozac), sertralin (Zoloft), escitaloprám (Lexapro). Az SSRI-k hatása lassan, hetek alatt épül fel, de hosszabb ideig hatékonyak.
  3. Szelektív szerotonin és noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI-k): Ezek szintén a szerotonin- és noradrenalin-szint növelésével hatnak, és gyakran használják szorongásos zavarok kezelésére. Példák: venlafaxin (Effexor), duloxetin (Cymbalta).
  4. Buspiron: Ez egy más típusú szorongásoldó, amely nem okoz függőséget, és hosszabb ideig tartó alkalmazásra is alkalmas. Lassabban fejti ki hatását, mint a benzodiazepinek, de kevésbé valószínű, hogy hozzászokást vált ki. Elsősorban generalizált szorongásos zavar (GAD) kezelésére alkalmazzák.
  5. Beta-blokkolók: Bár eredetileg szív- és érrendszeri betegségek kezelésére használják, a beta-blokkolók, mint a propranolol, szintén hasznosak lehetnek a szorongás fizikai tüneteinek enyhítésében, például a szapora szívverés, remegés és verejtékezés csökkentésében. Általában rövid távú, stresszes helyzetekben alkalmazzák, mint például előadások előtt.
  6. Antihisztaminok: Bizonyos antihisztaminok, például a hidroxizin, szintén rendelkeznek nyugtató hatással, és szorongásoldóként alkalmazhatók rövid távon. Ezek nem okoznak függőséget, de hatásuk rövid ideig tart, és álmosságot okozhatnak.

Anxiolitikumok hatásmechanizmusa

Az anxiolitikumok különböző módon csökkentik a szorongást:

  • GABA receptorok aktiválása: A benzodiazepinek a GABA receptorok stimulálásával fokozzák a gátló hatást az agyban, amely csökkenti az idegi aktivitást, gyorsan nyugalmi állapotot idézve elő.
  • Szerotonin szint növelése: Az SSRI-k és az SNRI-k növelik a szerotonin és noradrenalin szintjét az agyban, ami stabilizálja a hangulatot és mérsékli a szorongást.
  • Beta-receptorok blokkolása: A beta-blokkolók blokkolják a stresszhormonok (adrenalin és noradrenalin) hatását a szív- és érrendszerre, ezáltal csökkentve a szorongás testi tüneteit.

Anxiolitikumok mellékhatásai és kockázatai

Az anxiolitikumok különböző mellékhatásokat okozhatnak, és néhány esetben kockázatot jelenthetnek a felhasználók számára:

  • Függőség és tolerancia: Különösen a benzodiazepinek esetében gyorsan kialakulhat függőség, és a hatás csökkenésével egyre nagyobb dózisra lehet szükség. Hosszú távú alkalmazás esetén elvonási tünetek léphetnek fel, ha a gyógyszert hirtelen abbahagyják.
  • Álmosság és zavartság: Az anxiolitikumok álmosító hatásúak lehetnek, ami akadályozhatja a napi tevékenységeket és a figyelmet.
  • Emésztési zavarok: Az SSRI-k és SNRI-k gyomor-bélrendszeri mellékhatásokat okozhatnak, például hányingert, hasmenést vagy székrekedést.
  • Szív- és érrendszeri hatások: A beta-blokkolók csökkenthetik a vérnyomást és a pulzust, ami bizonyos esetekben ájulást vagy gyengeséget okozhat.

Alkalmazás és figyelmeztetések

Az anxiolitikumokat mindig orvosi felügyelet mellett kell alkalmazni, különösen a benzodiazepineket, amelyek csak rövid távra ajánlottak a függőség és a tolerancia kialakulásának kockázata miatt. Az SSRI-k, SNRI-k és a buspiron hosszabb távú alkalmazásra is megfelelőek, mivel kevesebb mellékhatásuk van és nem okoznak függőséget. Az anxiolitikumok alkalmazása előtt fontos mérlegelni a potenciális mellékhatásokat és a gyógyszer kiváltotta reakciókat.

Összegzés

Az anxiolitikumok hatékonyak lehetnek a szorongás és stressz kezelésében, de felelősségteljesen és orvosi ellenőrzés mellett kell őket alkalmazni. Az újabb szerek, mint az SSRI-k és a buspiron, hosszú távú használatra alkalmasabbak, míg a benzodiazepinek gyors és rövid távú megoldást kínálnak. Az anxiolitikumok helyes alkalmazásával jelentősen javítható a szorongásos zavarokban szenvedők életminősége.

Fordítások

Tartalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=szorongásoldó&oldid=3461209”