Kiejtés

  • IPA: [ ˈsulbɒktaːm]

Főnév

szulbaktám

  1. (gyógyszertan) A szulbaktám egy béta-laktamáz inhibitor, amelyet antibiotikumokkal kombinálva alkalmaznak a béta-laktamáz termelő baktériumok okozta fertőzések kezelésére. A béta-laktamáz enzimet bizonyos baktériumok termelik, és ez az enzim lebontja a béta-laktám típusú antibiotikumokat (például penicillineket és cefalosporinokat), így ezek hatástalanná válnak. A szulbaktám megköti és gátolja ezt az enzimet, lehetővé téve, hogy az antibiotikum hatásos maradjon a baktérium ellen. Általában ampicillinnel kombinálva alkalmazzák, és együtt „ampicillin-szulbaktám” néven ismert.

Hatásmechanizmus

A szulbaktám önmagában nem rendelkezik erős antibakteriális hatással, de hatékonyan blokkolja a béta-laktamáz enzimet, ezáltal lehetővé teszi, hogy a béta-laktám antibiotikum elpusztítsa a baktériumokat. A szulbaktám megkötődik a béta-laktamáz enzim aktív helyéhez, így az nem tudja lebontani az antibiotikumot. Ez különösen előnyös a béta-laktamáz termelő baktériumokkal szemben, amelyek egyébként rezisztensek lennének a penicillinek és cefalosporinok ellen.

Alkalmazási területek

A szulbaktámot leggyakrabban az alábbi fertőzések esetén alkalmazzák, főként ampicillinnel kombinálva:

  • Légúti fertőzések: mint a közösségben szerzett tüdőgyulladás és hörghurut.
  • Húgyúti fertőzések: különösen akkor, ha a baktériumok rezisztensek az egyszerűbb antibiotikumokra.
  • Intraabdominális fertőzések: például peritonitis és vakbélgyulladás.
  • Bőr- és lágyrész-fertőzések: például cellulitis és tályogok.
  • Nőgyógyászati fertőzések: például kismedencei gyulladásos betegség (PID).
  • Kórházi fertőzések: sebészeti beavatkozások utáni fertőzések, amelyeknél a baktériumok általában rezisztensek a hagyományos antibiotikumokkal szemben.

Adagolás és alkalmazás

A szulbaktámot általában intravénásan vagy intramuszkulárisan alkalmazzák ampicillin kombinációban, és az adagolás az adott fertőzés súlyosságától, a beteg életkorától és súlyától függ. Az orvos határozza meg a megfelelő dózist, amelyet rendszerint néhány óránként adagolnak. A teljes kezelési idő hossza függ a fertőzés típusától és súlyosságától.

Mellékhatások

A szulbaktám és az ampicillin kombinációja mellékhatásokat is okozhat, ezek közül néhány enyhébb, míg mások súlyosabbak lehetnek:

  • Emésztőrendszeri problémák: hányinger, hányás, hasmenés és hasi fájdalom.
  • Allergiás reakciók: bőrkiütés, viszketés, és ritka esetben anafilaxiás sokk.
  • Vérképzőszervi rendellenességek: leukopénia, trombocitopénia és hemolitikus anémia előfordulhatnak hosszabb kezelések esetén.
  • Májkárosodás: ritka, de előfordulhat májenzim-emelkedés, ami májkárosodást jelezhet.

Ellenjavallatok és figyelmeztetések

A szulbaktámot nem ajánlott alkalmazni olyan betegeknél, akik allergiásak a penicillin típusú antibiotikumokra. Emellett óvatosság szükséges, ha a beteg máj- vagy vesekárosodásban szenved, mivel ezek befolyásolhatják a gyógyszer metabolizmusát és kiválasztását. A szulbaktám tartós használata hozzájárulhat a gyógyszerrezisztens baktériumok kialakulásához, ezért fontos, hogy csak orvosi utasításra és a teljes előírt kúra szerint alkalmazzák.

Szulbaktám és antibiotikum-rezisztencia

Az antibiotikum-rezisztencia globális probléma, és a szulbaktám szerepe abban áll, hogy a béta-laktamáz enzim gátlásával megelőzze az ampicillin hatástalanná válását. Azonban a béta-laktamáz inhibitorok túlzott alkalmazása hozzájárulhat a rezisztencia kialakulásához. A hatékony antibiotikum-kezelés érdekében fontos a felelős alkalmazás, a megfelelő dózisok és a teljes kúra betartása.

Összefoglalás

A szulbaktám egy béta-laktamáz inhibitor, amely lehetővé teszi a béta-laktám antibiotikumok, különösen az ampicillin hatékonyságát a rezisztens baktériumtörzsek ellen. Számos bakteriális fertőzés kezelésére alkalmas, különösen akkor, ha a baktériumok béta-laktamáz enzimet termelnek. Az orvosi előírások betartása és a mellékhatások figyelemmel kísérése fontos a biztonságos és hatékony alkalmazás érdekében.

Fordítások