Wikiszótár

szulfonamid

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈsulfonɒmid]

Főnév

szulfonamid

  1. (gyógyszertan) A szulfonamidok egy olyan antibiotikum-csoport, amelyet számos bakteriális fertőzés kezelésére használnak. Ezek a gyógyszerek a baktériumok folsavszintézisét gátolják, ami elengedhetetlen a baktériumok növekedéséhez és szaporodásához. A szulfonamidok, más néven „szulfa” gyógyszerek, a történelem egyik első hatékony antibiotikum-csoportja, és még ma is széles körben alkalmazzák őket bizonyos fertőzések esetén, bár sok kórokozó rezisztenciát fejlesztett ki velük szemben.

A szulfonamidok hatásmechanizmusa

A szulfonamidok a baktériumok folsavszintéziséhez szükséges enzimre hatnak, blokkolva a dihidropteroát-szintetázt, amely nélkülözhetetlen a folsav előállításához. A folsav a baktériumok DNS- és RNS-szintéziséhez elengedhetetlen, és mivel a baktériumok nem képesek folsavat a környezetből felvenni, ennek a szintézisútnak a blokkolása gátolja a baktériumok szaporodását. Mivel az emberi sejtek nem rendelkeznek ezzel az enzimrendszerrel, a szulfonamidok szelektíven hatnak a baktériumokra anélkül, hogy közvetlen káros hatást gyakorolnának az emberi sejtekre.

Alkalmazási területek

A szulfonamidokat számos különféle bakteriális és protozoális fertőzés kezelésére használják:

  1. Húgyúti fertőzések: A szulfonamidok hatékonyak bizonyos húgyúti fertőzések kezelésében. A trimetoprim-szulfametoxazol (TMP-SMX) kombinációt például széles körben alkalmazzák húgyúti fertőzések esetén.
  2. Légúti fertőzések: Néha a szulfonamidokat, például a szulfametoxazolt, felső légúti fertőzések és középfülgyulladás kezelésére is használják, különösen gyermekeknél.
  3. Pneumocystis jirovecii okozta tüdőgyulladás (PCP): Az immunszupprimált betegek, például HIV-fertőzöttek körében a szulfametoxazol-trimetoprim kombináció a PCP kezelésére és megelőzésére alkalmazott első vonalbeli szer.
  4. Toxoplazmózis: A szulfonamidokat toxoplazmózis kezelésére is használják, általában pirimetaminnal kombinálva, mivel a két gyógyszer együttesen nagyon hatékony a Toxoplasma gondii parazita ellen.
  5. Gyomor-bélrendszeri fertőzések: Bizonyos bélfertőzések esetén, például a shigellózis kezelésében is alkalmazzák.

Gyakori szulfonamid gyógyszerek

  • Szulfametoxazol: Leggyakrabban trimetoprimmal kombinálva (TMP-SMX vagy Bactrim néven ismert), amelyet húgyúti fertőzések, légúti fertőzések és PCP kezelésére használnak.
  • Szulfaszalazin: Elsősorban a gyulladásos bélbetegségek, például a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa kezelésére alkalmazzák.
  • Szulfadiazin: A toxoplazmózis kezelésére pirimetaminnal kombinálva.
  • Szulfaquinoxalin: Főként állatorvosi gyakorlatban alkalmazzák baromfi és más állatok fertőzéseinek kezelésére.

Mellékhatások és kockázatok

A szulfonamidok számos mellékhatást okozhatnak, amelyek közül néhány súlyos lehet:

  1. Allergiás reakciók: A szulfonamidokra sok ember allergiás, és allergiás reakciók, például bőrkiütés, viszketés és ritkán anafilaxia is előfordulhat.
  2. Bőrreakciók: Súlyos bőrreakciók, például Stevens-Johnson szindróma (SJS) és toxikus epidermális nekrolízis (TEN) alakulhatnak ki, amelyek életveszélyesek lehetnek.
  3. Emésztési panaszok: Hányinger, hányás és hasmenés gyakori mellékhatások.
  4. Vérképzési zavarok: Mivel a szulfonamidok befolyásolják a folsav-anyagcserét, vérszegénység, fehérvérsejt-szám csökkenés és vérzékenység léphet fel.
  5. Fotoszenzitivitás: A szulfonamidok fokozhatják a napfényre való érzékenységet, ami bőrkiütéseket és leégést okozhat napozás után.
  6. Veseproblémák: Ritkán kristályuria, vesekő és más veseproblémák is kialakulhatnak, különösen, ha a beteg nem fogyaszt elegendő folyadékot a kezelés során.

Figyelmeztetések és óvintézkedések

  • Allergiás reakciók esetén kerülendő: Azok, akik allergiásak a szulfa típusú gyógyszerekre, nem szedhetnek szulfonamidokat.
  • Vesebetegség: A vesebetegségben szenvedő betegeknél a szulfonamidok alkalmazása fokozott körültekintést igényel.
  • Terhesség és szoptatás: Terhesség alatt, különösen az első és az utolsó trimeszterben, valamint szoptatás alatt a szulfonamidok alkalmazása nem javasolt, mivel a magzatra és a csecsemőre káros hatással lehetnek.
  • Folsav-kiegészítés: Hosszabb távú kezelés esetén, vagy ha vérszegénység alakul ki, folsav-kiegészítés javasolt a vérképzési zavarok megelőzése érdekében.

Kölcsönhatások más gyógyszerekkel

A szulfonamidok kölcsönhatásba léphetnek bizonyos gyógyszerekkel:

  • Antikoagulánsok: Fokozhatják egyes véralvadásgátló gyógyszerek hatását, így a vérzés kockázata nőhet.
  • Hipoglikémiás szerek: Néhány cukorbetegség kezelésére használt gyógyszerrel kölcsönhatásba léphetnek, fokozva a vércukorszint csökkentő hatást.
  • Folsav-antagonisták: A folsav-antagonistákkal való együttes alkalmazás fokozhatja a vérképzési zavarok kockázatát.

Összegzés

A szulfonamidok egy fontos antibiotikum-csoport, amelyet különféle bakteriális fertőzések kezelésére használnak. Bár hatékonyak, alkalmazásukat a baktériumok rezisztenciája és az allergiás reakciók, különösen a súlyos bőrreakciók kockázata korlátozza. Az orvosok körültekintően alkalmazzák ezeket a gyógyszereket, és az előírt adagolást szigorúan be kell tartani a mellékhatások minimalizálása érdekében.

Fordítások

Tartalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=szulfonamid&oldid=3474139”