Kiejtés

  • IPA: [ ˈtykør]

Főnév

tükör

  1. Jó fényvisszaverő képességgel bíró, görbült vagy sík felület, ami elég sima ahhoz, hogy a visszavert fénysugarakból kép keletkezzen.

Etimológia

Egy ótörök *tükür szóból, vö. csuvas тӗкӗр.

Származékok

Szókapcsolatok

Fordítások

Ragozás

tükör ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset tükör tükrök
tárgyeset tükröt tükröket
részes eset tükörnek tükröknek
-val/-vel tükörrel tükrökkel
-ért tükörért tükrökért
-vá/-vé tükörré tükrökké
-ig tükörig tükrökig
-ként tükörként tükrökként
-ul/-ül - -
-ban/-ben tükörben tükrökben
-on/-en/-ön tükrön tükrökön
-nál/-nél tükörnél tükröknél
-ba/-be tükörbe tükrökbe
-ra/-re tükörre tükrökre
-hoz/-hez/-höz tükörhöz tükrökhöz
-ból/-ből tükörből tükrökből
-ról/-ről tükörről tükrökről
-tól/-től tükörtől tükröktől
tükör birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én tükröm tükreim
a te tükröd tükreid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
tükre tükrei
a mi tükrünk tükreink
a ti tükrötök tükreitek
az ő tükrük tükreik