timp
Főnév
timp sn (többes szám timpuri)
- idő
- cu timpul
- idővel;
- din timp
- idejében, idejekorán;
- din timp în timp
- időnként;
- în timp ce
- amíg, mialatt;
- în timp de ...
- ... belül;
- mult timp
- sokáig;
- în tot timpul
- egész idő alatt;
- atâta timp cât ...
- mindaddig, amíg ...;
- cu timpul
- (epocă) kor
- pe timpuri
- régen, a régi időkben
- pe timpuri
- (meteorológia) idő, időjárás
- (nyelvtan) idő, igeidő