fúj
(vā szócikkből átirányítva)
Kiejtés
- IPA: [ ˈfuːj]
Ige
fúj
- Ajkakat összeszorítva levegőt ereszt ki.
- A szél tevékenysége olyankor, amikor nincs szélcsend.
Etimológia
Ősi örökség az uráli korból, vö. erza пувaмс, mari пуаш, nyenyec пуць (fújni kezd).
Fordítások
szájból levegőt
|
|
szél
Származékok
- (igekötős alakok): | befúj | belefúj | elfúj | felfúj | kifúj | lefúj | megfúj | ráfúj | visszafúj |
- felfújható