szél
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈseːl]
Főnév
szél
- fúj a szél
Etimológia
Egy ótörök *jel szóból, vö. csuvas ҫил, kazah жел, tatár җил.
Fordítások
Tartalom
- Fúj a szél.
- Más szelek fújnak. -Megváltoztak a viszonyok, más a hatalmi rendszer.
- A széltől is óvja. -Mindentől félti, védelmezi.
- Mozgással vagy esetleg robbantással előhívott légáramlat.
- Valaminek a bekövetkezését előre jelző tünet, jeneség vagy hír.
- Pl.: Ez már a forradalom szele.
- Szépítő értelemben a bélben keletkező, majd a végbélen keresztül távozó gázokat is így nevezzük.
- Valamiből kiáramló sűrített levegő.
- Pl.: Kiment a labdából a szél.
- Kifejezésben az agyvérzésre is utalhat:
- Megütötte a szél.
- Több magyar szólásban is szerepet kapott a levegőmozgás értelmében:
- Tudja, honnan fúj a szél. -Tudja, hogy mi az oka valaminek.
- Csapja a szelet valakinek. -Udvarol, kedveskedik valakinek.
- Kifogja a szelet a vitorlájából. -Valaki másnak az érdemeit magáévá téve megszerzi az előnyt.
- Bolond lyukból bolond szél fúj. -Mondás, amely arra utal, hogy nem igaz, vagy hülyeség, amit valaki mondott.
- Széllel bélelt. -Szeleburdi, nem bír magával, izgága, folyton mozog.
- Szélnek ereszt. -Szólás, elküldi világgá, elzavarja valahonnan.
Származékok
- szeles
- (összetételek): bukószél, forgószél, napszél, passzátszél
- szélárnyék, szélcsend, széldzseki, szélenergia, szélerősség, szélfogó, szélhámos, szélhámosság, szélhordta, szélirány, széljegyzet, szélkakas, szélkelep, széllovaglás, széllökés, szélmalom, szélmozgás, szélörvény, szélroham, szélrózsa, szélsebesség, szélszorulás, szélturbina, szélütés, szélvédő, szélvész, szélvihar
Szólások, közmondások
Lásd még
Főnév
szél
- tárgyak, testek, területek külső vagy valamelyik oldalához közeli részére vonatkozik.
- Köznapi nyelvezetben a szélesség rövidítése. (Széle, hossza egy)
Etimológia
Ősi örökség az ugor korból.
Fordítások
határfelület
Származékok
- (összetételek): szélhámos
- útszéli, városszéli
- széles