vehiculum
Főnév
vehiculum sn (genitivus vehiculī); második ragozás
- kocsi, jármű
Etimológia
Tkp. *veigo, lásd az ógörög ὄχος szót.
Kiejtés
- IPA: [ ˈvɛɦit͡sulum]
Főnév
vehiculum
vehiculum sn (genitivus vehiculī); második ragozás
Tkp. *veigo, lásd az ógörög ὄχος szót.
vehiculum