Főnév

vehiculum sn (genitivus vehiculī); második ragozás

  1. kocsi, jármű

Etimológia

Tkp. *veigo, lásd az ógörög ὄχος szót.

Kiejtés

  • IPA: [ ˈvɛɦit͡sulum]

Főnév

vehiculum

  1. (gyógyszertan) vivőanyag