глагол (glagol)

Kiejtés

  • IPA: [ɡɫəɡəɫ]

Főnév

глаго́л (glagólhn élett (birtokos глаго́ла, alanyeset tsz. глаго́лы, birtokos tsz. глаго́лов)

  1. (nyelvtan) ige

Etimológia

Az óegyházi szláv глаголъ (glagolŭ) szóból / ⰳⰾⰰⰳⱁⰾⱏ (glagolŭ)ősszláv *golgolъ

Ragozás

Kapcsolódó kifejezések

глагол

  1. Lásd: glagol