толк
толк (tolk)
Kiejtés
- IPA: [toɫk]
Főnév
толк • (tolk) hn élett (birtokos то́лка, alanyeset tsz. то́лки, birtokos tsz. то́лков)
- értelem
- haszon, előny
- hír; híresztelés, mendemonda, szóbeszéd
- взять в толк
- megért, felfog
- говорить без толку
- értelmetlenül/összevissza beszél
- знать v. понимать толк (в чём)
- ért (vmhez), szakértő (vmben)
- из этого не выйдет толку
- ennek nem lesz semmi eredménye
- не добиться толку
- nem sikerül kideríteni/megállapítani
- положить конец толкам
- véget vet a mendemondának
- сбить с толку
- megzavar, kizökkent a kerékvágásból
- стать предметом толков
- szóbeszéd tárgya lesz
- человек с толком
- értelmes/eszes ember
- что толку!
- mi haszna van!
- шли толки о том, что…
- az a hír járta, hogy…, azt híresztelték, hogy…
Ragozás
Szinonimák
- смысл (smysl), разу́мность (razúmnostʹ), осмы́сленность (osmýslennostʹ), панталы́к (pantalýk)
- по́льза (pólʹza), прок (prok)
- тече́ние (tečénije), направле́ние (napravlénije), сорт (sort)
Származékok
- толкова́ние (tolkovánije), толко́вость (tolkóvostʹ), толкова́тель (tolkovátelʹ)
- толко́вый (tolkóvyj), бестолко́вый (bestolkóvyj)
- толкова́ть (tolkovátʹ), толка́ть (tolkátʹ)
- толко́во (tolkóvo)