غرور
Főnév
غُرُور • (ḡurūr) hn
- غَرَّ (ḡarra) igéből képzett főnév alakja (form I)
- hiúság
- büszkeség
- كَانَ غُرُورُهُ سَبَبًا في فَشَلِهِ.
- kāna ḡurūruhu sababan fy fašalihi.
- A büszkesége volt a kudarcának az oka.
- يَجِبُ التَّوَازُنُ بَيْنَ الثِّقَةِ بِالنَّفْسِ وَالغُرُورِ.
- yajibu t-tawāzunu bayna ṯ-ṯiqati bi-n-nafsi wālḡurūri.
- Az önbizalom és a gőg közötti egyensúly szükséges.
- تَغْلِبُ الحِكْمَةُ عَلَى غُرُورِ الشَّبَابِ.
- taḡlibu l-ḥikmatu ʕalā ḡurūri š-šabābi.
- A bölcsesség felülmúlja a fiatalok gőgjét.