altatószer

(altató szócikkből átirányítva)

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɒltɒtoːsɛr]

Főnév

altatószer

  1. (gyógyszertan) Az altatószerek olyan gyógyszerek, amelyek segítenek elaludni vagy alvást előidézni. Ezeket a szereket leginkább az álmatlanság (inszomnia) kezelésére, vagy műtéti beavatkozások előtti altatásra használják. Az altatószerek különböző csoportokba sorolhatók, amelyek eltérő módon fejtik ki hatásukat, ám közös céljuk, hogy csökkentsék az ébrenlétet és elősegítsék a nyugodt alvást.

Altatószerek típusai

  1. Benzodiazepinek: Ezek a gyógyszerek a központi idegrendszert befolyásolva segítik az elalvást. Példák: diazepám, lorazepám. Hatásukat úgy fejtik ki, hogy fokozzák a gamma-amino-vajsav (GABA) nevű neurotranszmitter működését, amely gátló hatást gyakorol az agyra, nyugalmat és álmosságot idézve elő.
  2. Nem-benzodiazepin Z-szerek: Az újabb altatószerek csoportja, amelyek hasonlóan működnek, mint a benzodiazepinek, de kevesebb mellékhatással és alacsonyabb függőségi kockázattal járnak. Példák: zolpidem, zopiclon és zaleplon. Ezeket gyakran alkalmazzák rövid távú inszomnia kezelésére.
  3. Melatonin receptor agonisták: Az emberi szervezetben természetesen termelődő melatonin hormonhoz hasonló hatású szerek. Példa: ramelteon. Ezek a szerek nem kábító hatásúak, inkább segítik az alvási ciklus szabályozását, és gyakran használják cirkadián ritmuszavarok kezelésére.
  4. Antihisztaminok: Egyes vény nélkül kapható altatószerek, amelyek a hisztamin receptorokra hatnak, álmosságot idézve elő. Az antihisztaminok, mint a difenhidramin vagy a doxilamin, elsősorban allergia ellen használt szerek, de álmosságot okozó mellékhatásuk miatt altatóként is alkalmazzák őket.
  5. Barbiturátok: Ezek régebbi altatószerek, amelyek erős gátló hatást fejtenek ki az agyra. Manapság ritkán használják őket altatóként, mivel magas a függőségi kockázatuk, és súlyos mellékhatásokat okozhatnak. Ezeket főként csak speciális esetekben, például bizonyos görcsrohamok kezelésében alkalmazzák.
  6. Antidepresszánsok (altató hatásúak): Egyes antidepresszánsok nyugtató hatásúak, és kis dózisban inszomnia kezelésére is használhatók. Ilyen például a trazodon és a mirtazapin, amelyek enyhe altató hatással bírnak, és segíthetnek azoknak, akik alvászavar mellett szorongást vagy depressziót is tapasztalnak.

Altatószerek hatásmechanizmusa

Az altatószerek különböző mechanizmusok révén idéznek elő álmosságot és alvást:

  • GABA receptorok aktiválása: A legtöbb altatószer a GABA receptorok aktivitását fokozza, ezzel gátolva az idegsejtek aktivitását és csökkentve az agy ingerlékenységét.
  • Melatonin receptorok aktiválása: A melatonin receptor agonisták utánozzák a melatonin természetes hatását, segítve az alvási ciklus szabályozását.
  • Hisztamin receptorok blokkolása: Az antihisztaminok blokkolják a hisztamin receptorokat, csökkentve az ébrenléti állapotot.

Alkalmazási területek

  • Rövid távú álmatlanság kezelése: Ha valaki akut stressz vagy egyéb ok miatt rövid ideig nem tud aludni, az altatószerek rövid távú alkalmazása segíthet.
  • Krónikus inszomnia: Hosszabb távú alvászavar esetén szigorúan ellenőrzött körülmények között alkalmazhatók, különösen a Z-szerek, amelyek alacsonyabb függőségi kockázatúak.
  • Műtétek előtti altatás: Bizonyos altatószereket, például rövid hatású benzodiazepineket alkalmaznak a páciensek nyugtatására és altatására a műtétek előtt.

Mellékhatások és kockázatok

Az altatószerek különböző mellékhatásokat és kockázatokat hordozhatnak:

  • Álmosság és zavartság: Az altatószerek következő napi hatása álmosságot és zavartságot okozhat.
  • Függőség és tolerancia: Egyes altatószerek, különösen a benzodiazepinek és a barbiturátok, függőséget okozhatnak, és idővel egyre nagyobb dózisra lehet szükség a hatásuk eléréséhez.
  • Rebound inszomnia: Az altatószer hirtelen abbahagyása „rebound” inszomniát okozhat, ami még súlyosabb alvásproblémákat eredményezhet.
  • Memóriazavarok és figyelmi problémák: Bizonyos altatószerek hosszú távú alkalmazása memóriazavarokat és figyelemcsökkenést okozhat.

Összegzés

Az altatószerek hasznosak lehetnek rövid távú alvászavarok kezelésére, azonban csak orvosi felügyelet mellett és óvatosan alkalmazhatók a függőség, a tolerancia és egyéb mellékhatások kockázata miatt. Mára a modern altatószerek, mint a Z-szerek és a melatonin agonisták biztonságosabb alternatívái a korábbi barbiturátoknak és benzodiazepineknek, segítve a pácienseket az egészséges alvás elérésében.

Fordítások