Kiejtés

  • IPA: [ ˈt͡sɛftrijɒkson]

Főnév

ceftriaxon

  1. (gyógyszertan) A ceftriaxon egy széles spektrumú, harmadik generációs cefalosporin antibiotikum, amelyet számos bakteriális fertőzés kezelésére használnak. Hatékony mind Gram-pozitív, mind Gram-negatív baktériumok ellen, és különösen jól működik súlyos fertőzések esetén. A ceftriaxon gyakran alkalmazható olyan fertőzésekben, mint például agyhártyagyulladás, tüdőgyulladás, húgyúti fertőzések, szepszis, valamint bizonyos nemi úton terjedő betegségek, például a gonorrhea kezelésében.

Hatásmechanizmusa

A ceftriaxon baktericid hatású, azaz közvetlenül elpusztítja a baktériumokat. Úgy fejti ki hatását, hogy gátolja a baktériumok sejtfalának szintézisét, amely elengedhetetlen a baktériumok életképességéhez és szaporodásához. A ceftriaxon kötődik a baktériumok peptidoglikán-szintézisében részt vevő specifikus fehérjékhez, ezáltal gyengíti és tönkreteszi a sejtfalat, ami a baktérium elpusztulásához vezet.

Alkalmazási területek

A ceftriaxont széles körben alkalmazzák különféle súlyos fertőzések kezelésében, többek között: - Agyhártyagyulladás: Képes áthatolni a vér-agy gáton, ami lehetővé teszi alkalmazását bakteriális agyhártyagyulladás kezelésére. - Légúti fertőzések: Tüdőgyulladás, bronchitis és egyéb légúti fertőzések esetén hatékony, különösen kórházi körülmények között. - Húgyúti fertőzések: Súlyos vagy bonyolult húgyúti fertőzések, pyelonephritis (vese gyulladása). - Szepszis: Súlyos, életveszélyes fertőzés esetén alkalmazzák, amelyet a baktériumok véráramba kerülése okoz. - Nemi úton terjedő betegségek: Hatékony a gonorrhea kezelésében, különösen olyan esetekben, amikor a fertőzés több antibiotikummal szemben rezisztens. - Sebfertőzések és műtét utáni profilaxis: A ceftriaxont néha alkalmazzák a műtét előtti és utáni fertőzések megelőzésére.

Adagolás és beadási mód

A ceftriaxont általában intramuszkulárisan (izomba) vagy intravénásan (vénába) adják be, mivel szájon át nem szívódik fel megfelelően. A dózis a beteg korától, súlyától, valamint a fertőzés típusától és súlyosságától függ. Például agyhártyagyulladás vagy szepszis esetén általában nagyobb dózisokat alkalmaznak. A kezelési időtartam szintén változó, és általában a fertőzés súlyosságától és a beteg állapotának javulásától függ.

Mellékhatások

A ceftriaxon jól tolerálható, de előfordulhatnak mellékhatások, többek között: - Gyomor-bélrendszeri tünetek: Hányinger, hasmenés, hasi fájdalom. - Allergiás reakciók: Bőrkiütés, viszketés, valamint ritkán anafilaxiás reakciók. - Vérképzőszervi zavarok: Egyes esetekben vérszegénység, leukopénia (fehérvérsejtek csökkenése) és thrombocytopenia (vérlemezkék csökkenése) alakulhat ki. - Injekció beadásának helyén fellépő reakciók: Bőrpír, fájdalom vagy duzzanat az injekció beadási helyén. - Epekő képződés: Hosszabb időtartamú alkalmazás esetén az epehólyagban epekő képződhet, amely epepangást vagy epehólyag-gyulladást okozhat.

Ellenjavallatok és figyelmeztetések

A ceftriaxon nem ajánlott olyan betegeknek, akik túlérzékenyek a cefalosporinokra vagy más béta-laktám antibiotikumokra, mivel fennáll az allergiás reakciók kockázata. Újszülötteknél különös óvatosság szükséges, mivel a ceftriaxon kötődhet a kalciumhoz és súlyos kockázatokat, például tüdő- és vesekárosodást okozhat. Emellett nem szabad kalciumtartalmú infúziós oldatokkal együtt alkalmazni, mivel ez kalcium-lerakódásokat okozhat.

Összefoglalás

A ceftriaxon egy erős, harmadik generációs cefalosporin antibiotikum, amelyet súlyos bakteriális fertőzések kezelésére használnak, mivel széles spektrumú hatása miatt sokféle kórokozó ellen hatékony. Fontos figyelembe venni az adagolási és alkalmazási előírásokat, valamint a lehetséges mellékhatásokat és ellenjavallatokat a biztonságos használat érdekében.

Fordítások