Wikiszótár

csontritkulás

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈt͡ʃontritkulaːʃ]

Főnév

csontritkulás

  1. A csontritkulás, vagy oszteoporózis, egy olyan betegség, amely során a csontok sűrűsége és tömege csökken, és a csontok szerkezete megváltozik, ezáltal törékenyebbé és sérülékenyebbé válnak. A csontritkulás leggyakrabban az idősebb nőknél fordul elő, különösen a menopauza után, mivel az ösztrogén csökkenése gyorsítja a csontvesztés folyamatát. A csontritkulás azonban férfiaknál és fiatalabbaknál is előfordulhat, különösen ha genetikai hajlam, hormonális zavarok, táplálkozási hiányok vagy egyéb kockázati tényezők állnak fenn.

A csontritkulás kialakulásának folyamata

A csontszövet az élet során folyamatosan megújul: a régi csontsejtek lebomlanak, és helyükre új csontszövet épül. Fiatal korban a csontképződés gyorsabb, mint a lebomlás, így a csonttömeg növekszik. Az életkor előrehaladtával azonban a csontlebomlás üteme felgyorsul, míg az új csontszövet képződése lelassul, ami csontvesztéshez vezet. Menopauza után az ösztrogénszint csökkenése különösen felgyorsítja a csontvesztést, és így nő a csontritkulás kockázata.

Csontritkulás kockázati tényezői

A csontritkulás kialakulásában több tényező játszik szerepet, ezek közül néhány befolyásolható, mások azonban nem:

  • Életkor: Az életkor előrehaladtával nő a csontritkulás kockázata, mivel a csontépítés lelassul.
  • Nem: A nők nagyobb valószínűséggel szenvednek csontritkulásban, különösen a menopauza után, mivel az ösztrogén hormon szerepet játszik a csontok védelmében.
  • Genetikai hajlam: A családi előzmények is növelhetik a csontritkulás kockázatát.
  • Hormonszintek: Az alacsony ösztrogénszint menopauza után, illetve az alacsony tesztoszteronszint férfiaknál fokozza a csontvesztést.
  • Tápanyaghiányok: A kalcium- és D-vitamin-hiány gyengítheti a csontokat, mivel ezek a tápanyagok fontosak a csontképződés szempontjából.
  • Életmód: A dohányzás, az alkoholfogyasztás, a mozgásszegény életmód és az elégtelen táplálkozás növelhetik a csontritkulás kockázatát.

A csontritkulás tünetei

A csontritkulás gyakran „csendes betegségnek” nevezett állapot, mivel kezdetben nincsenek egyértelmű tünetei. A csontvesztés fokozatosan történik, és a tünetek csak akkor jelentkeznek, amikor a csontok már jelentősen meggyengültek:

  • Csonttörések: A csontok törékenysége miatt a csontritkulásban szenvedőknél már kisebb esések vagy sérülések is csonttörést okozhatnak, különösen a csukló, a csípő és a gerinc területén.
  • Hátfájás: A csigolyák összenyomódása hátfájást okozhat.
  • Testmagasság csökkenése: Az összenyomódó csigolyák miatt az érintett személy magassága csökkenhet.
  • Hajlott testtartás: A gerinc görbületének következtében hajlott, púpos testtartás alakulhat ki, amit „dowager’s hump”-nak neveznek.

A csontritkulás diagnózisa

A csontritkulást leggyakrabban csontsűrűség-méréssel (DEXA) diagnosztizálják. A DEXA-vizsgálat egy fájdalommentes képalkotó vizsgálat, amely két röntgensugár segítségével méri a csont ásványianyag-tartalmát. Az eredményt T-score-ban adják meg, amely megmutatja, mennyire erősek a csontok az egészséges, fiatal felnőttekéhez képest:

  • Normál csontsűrűség: T-score -1 vagy magasabb
  • Csontvesztés (oszteopénia): T-score -1 és -2,5 között
  • Csontritkulás (oszteoporózis): T-score -2,5 vagy alacsonyabb

A csontritkulás kezelése és megelőzése

A csontritkulás kezelése magában foglalhatja a gyógyszeres terápiát, valamint az életmódbeli és táplálkozási változtatásokat.

Gyógyszeres kezelés

  • Biszfoszfonátok: Ezek a gyógyszerek csökkentik a csontlebontás sebességét, és ezzel lassítják a csontvesztést.
  • Hormonpótló terápia (HRT): A menopauza után az ösztrogén hormon pótlása segíthet a csontvesztés lassításában, de hosszú távon kockázatai vannak, ezért orvosi felügyeletet igényel.
  • Denosumab: Ez egy injekció formájában alkalmazott gyógyszer, amely csökkenti a csontlebontást és növeli a csont ásványianyag-tartalmát.
  • Parathormon-analógok (teriparatid): Ez a gyógyszer serkenti a csontképződést, és általában súlyos csontritkulás esetén alkalmazzák.

Életmódbeli változtatások

  1. Kalcium- és D-vitamin-bevitel: A csontok egészségéhez elengedhetetlen a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel. Felnőttek számára napi 1000-1200 mg kalcium ajánlott, és a D-vitamin, amely segíti a kalcium felszívódását, napi 800-1000 NE.
  2. Rendszeres testmozgás: A súlyzós és a rezisztencia-edzések (például séta, futás, súlyemelés) fokozzák a csontok erősségét. A fizikai aktivitás a csontok terhelése révén serkenti a csontképződést.
  3. Dohányzás abbahagyása és alkoholfogyasztás mérséklése: A dohányzás és az alkohol káros hatással van a csontokra, így a csontritkulás megelőzése érdekében ajánlott kerülni őket.
  4. Egészséges táplálkozás: Az étrend gazdagítása kalciumban, D-vitaminban és fehérjében segíti a csontok egészségének megőrzését.

Csontritkulás megelőzése

A csontritkulás megelőzése már fiatal korban kezdődik, mivel a csúcs csonttömeg elérése az élet korai szakaszában nagy hatással van a későbbi csontritkulás kockázatára. A megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel, a rendszeres testmozgás, a kiegyensúlyozott étrend és a dohányzás kerülése mind fontos tényezők a csontritkulás megelőzésében.

Összefoglalás

A csontritkulás egy gyakori betegség, amely során a csontok sűrűsége és tömege csökken, ezáltal törékennyé válnak és hajlamosak a törésekre. A menopauza utáni ösztrogéncsökkenés miatt a nők különösen érintettek. A megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel, a rendszeres mozgás, az egészséges életmód és a korai diagnózis segíthet a csontritkulás megelőzésében.

Etimológia

csont +‎ ritkulás

Fordítások

Tartalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=csontritkulás&oldid=3469323”