Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛrøː]

Főnév

erő

  1. (fizika) A fizikában bármi olyan dolog, ami egy tömeggel rendelkező testet gyorsulásra késztet. Az eredő erő a testre ható összes erő összege. Az erő vektormennyiség, amit az erő hatására történő impulzusváltozás gyorsaságával definiálunk, és így van iránya. Az erő SI-egysége a newton.

Etimológia

  • Egy ótörök *ärygh szóból, ami az *är (a.m. férfi) szó továbbképzése.
  • Ősi örökség a finnugor korból, lásd a férj címszót. Ebben az esetben ugyanúgy erő < férfi, ahogy pl. a latinban vis < vir.
  • A jelentésváltozáshoz még vö. ír neart erő és kurd nêr (férfi).

Fordítások

Ragozás

erő ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset erő erők
tárgyeset erőt erőket
részes eset erőnek erőknek
-val/-vel erővel erőkkel
-ért erőért erőkért
-vá/-vé erővé erőkké
-ig erőig erőkig
-ként erőként erőkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben erőben erőkben
-on/-en/-ön erőn erőken
-nál/-nél erőnél erőknél
-ba/-be erőbe erőkbe
-ra/-re erőre erőkre
-hoz/-hez/-höz erőhez erőkhez
-ból/-ből erőből erőkből
-ról/-ről erőről erőkről
-tól/-től erőtől erőktől
erő birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én erőm erőim
a te erőd erőid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
erője erői
a mi erőnk erőink
a ti erőtök erőitek
az ő erőjük erőik

Szinonimák

Származékok

Szókapcsolatok

  • erő - Értelmező szótár (MEK)
  • erő - Etimológiai szótár (UMIL)
  • erő - Szótár.net (hu-hu)
  • erő - DeepL (hu-de)
  • erő - Яндекс (hu-ru)
  • erő - Google (hu-en)
  • erő - Helyesírási szótár (MTA)
  • erő - Wikidata
  • erő - Wikipédia (magyar)