Kiejtés

  • IPA: [ ˈhiːr]

Főnév

hír (többes szám hírek)

  1. Valakiről, valamiről kapott hallott vagy olvasott, rendszerint első értesülés (ami nem feltétlenül kell, hogy igaz legyen). (lásd még: álhír, álhírek)
    bizonytalan hír
    kósza hír
    légből kapott, megbízható hír
    szárnyaló hír
    szófia hír
    jó, rossz hír
    friss, új, legújabb hír
    győzelmi, szenzációs hír
    a hír hallatára, hatása alatt
    a békekötés hírére
    hír szerint
    úgy mondják, azt mondják
    kiszivárgott hírek szerint
    híre fut vminek
    híre jár, hogy
    híre megy vminek
    híre szalad vminek
    szárnyal a hír
    szétszalad vminek a híre
    (enyhén gúnyos) nagyobb híre volna annak
    többen vagy többet beszélnének róla, ha igaz volna
    valamely hírt terjeszt
  2. Vkiről, vmiről élőszóval vagy írásban küldött vagy vitt értesítés; üzenet.
  3. Szóbeszéd, mendemonda.
  4. A közzététel céljával írott, nyomtatott vagy rádióban, televízióban bemondott rövidebb tudósítás, közlemény. (ami nem feltétlenül kell, hogy igaz legyen; lásd még: álhír, álhírek)
  5. vkinek, vminek ismert volta, nyoma
    tudomás vkiről, vmiről.
    Híre sincs, nyoma sincs
    hírből sem ismeri, hírét se hallotta
    egyáltalán nem ismeri.
  6. Személyről, tárgyról széles körben elterjedt vélemény.

Fordítások


Származékok

  • hír - Értelmező szótár (MEK)
  • hír - Etimológiai szótár (UMIL)
  • hír - Szótár.net (hu-hu)
  • hír - DeepL (hu-de)
  • hír - Яндекс (hu-ru)
  • hír - Google (hu-en)
  • hír - Helyesírási szótár (MTA)
  • hír - Wikidata
  • hír - Wikipédia (magyar)