névutó

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈneːvutoː]

Főnév

névutó

1. (nyelvtan) A névutók olyan szavak, melyek névszók, rendszerint főnevek után állnak, és velük együtt fejezik ki a cselekvés körülményeit. A névutós névszók a mondatban a határozó szerepét töltik be.

Etimológia

név +‎ utó

Fordítások

szófaj

angol: postposition (en) baskír: бәйләүес (ba) (bäyläwes) észt: tagasõna (et) feröeri: eftirseting (fo) nn finn: postpositio (fi) francia: postposition (fr) nn grúz: პოსტპოზიცია (ka) (ṗosṭṗozicia) izlandi: eftirsetning (is) nn holland: achterzetsel (nl) sn, achtergeplaatst voorzetsel (nl) sn japán: 後置詞 (ja) (こうちし, kōchishi) kínai: 後置詞 (zh), 后置词 (zh) (hòuzhìcí) koreai: 조사 (ko) (josa)

limburgi: achterzètsel (li) sn német: Nachsetzwort (de), nachgestellte Präposition (de) nn, Postposition (de) nn orosz: послелог (ru) hn (poslelóg) örmény: կապ (hy) (kap) portugál: posposição (pt) nn spanyol: posposición (es) nn svéd: postposition (sv) kn udmurt: нимбер (udm) (nimber)

Lásd még

• Kategória:magyar névutók

Szófajok

főnév, melléknév, számnév, névmás, ige, igekötő, határozószó, névelő, névutó, kötőszó, indulatszó