Kiejtés

  • IPA: [ ˈsaːmneːv]

Főnév

számnév

  1. (nyelvtan) A számnév a nyelvnek azon része, mely számot, mennyiséget fejez ki, mégpedig vagy határozottat, például egy, kettő, tíz; vagy, határozatlant: sok, több, elég, kevés stb. A számnevek jelölése megtörténhet betűvel: például „nyolc”, vagy történhet számjeggyel: például 8. A közönséges számnevekből vannak képezve a sorszámok, melyek egy-egy sorban jelölik ki valaminek a helyét, például első, második, harmadik, utolsó.

Etimológia

szám +‎ név

Fordítások