Kiejtés

  • IPA: [ ˈrɒnibizumɒb]

Főnév

ranibizumab

  1. (gyógyszertan) A ranibizumab egy biológiai terápiás gyógyszer, amelyet bizonyos szemészeti betegségek kezelésére használnak, különösen azokat, amelyek az új erek növekedéséhez és folyadékszivárgáshoz vezetnek a retinában. Ez a gyógyszer monoklonális antitest-fragmentum, amelyet az érrendszeri endoteliális növekedési faktor A (VEGF-A) ellen terveztek. A VEGF-A fehérje ösztönzi az új erek növekedését és a szivárgást, ami károsíthatja a látást. A ranibizumab megakadályozza ezt a folyamatot, így segít megőrizni és javítani a látást.

Hatásmechanizmusa

A ranibizumab úgy fejti ki hatását, hogy specifikusan kötődik a VEGF-A-hoz, amely fontos szerepet játszik az új erek kialakulásában és a meglévő erek áteresztőképességének növelésében. A ranibizumab blokkolja a VEGF-A aktivitását, ezáltal megakadályozza a kóros érképződést és folyadékszivárgást a retinában, ami segít megőrizni a retina épségét és a látás minőségét.

Alkalmazási területek

A ranibizumabot több különböző szembetegség kezelésére alkalmazzák, különösen olyan esetekben, amelyek kóros érképződéssel és folyadékfelhalmozódással járnak: - Nedves típusú időskori makuladegeneráció (AMD): Az időskori makuladegeneráció ezen formája a retina középső részének károsodását okozza, ami látásvesztéshez vezethet. - Diabéteszes makulaödéma (DME): Cukorbetegség következtében a retina központi részében folyadék halmozódik fel, amely homályos látást és látásvesztést okozhat. - Retinális vénaokklúzió (RVO): Az egyik retinális véna elzáródása miatt folyadék szivárog a retinába, ami látásromláshoz vezethet. - Miópiás makulopátia: A rövidlátás súlyos formája, amely új erek növekedését okozhatja a retina alatt, ami látásvesztéshez vezet.

Adagolás és beadási mód

A ranibizumabot intravitreális injekció formájában adják be, ami azt jelenti, hogy közvetlenül a szem üvegtestébe fecskendezik be. A kezelést általában havi gyakorisággal kezdik, majd a látás stabilizálódásától függően a kezelési gyakoriságot csökkenthetik. Az injekció beadását szakképzett szemész végzi steril körülmények között, és a beavatkozás előtt helyi érzéstelenítést alkalmaznak a fájdalom minimalizálása érdekében.

Mellékhatások

A ranibizumab alkalmazása során felléphetnek különféle mellékhatások, bár ezek gyakran enyhék és átmenetiek. A leggyakoribbak: - Szemirritáció: Az injekció helyén enyhe fájdalom, vörösség vagy idegentestérzet. - Látászavarok: Ideiglenes homályos látás vagy fényvillanások. - Szemgyulladás: Ritkán fertőzés vagy gyulladás léphet fel a szem belső rétegeiben, ami azonnali kezelést igényel. - Szemnyomás-emelkedés: Az injekció után átmenetileg megemelkedhet a szemnyomás. - Retinális leválás és szürkehályog kialakulása: Nagyon ritka, de súlyos mellékhatások, amelyek hosszú távú kezeléseknél fordulhatnak elő.

Ellenjavallatok és figyelmeztetések

A ranibizumab nem ajánlott azoknak, akiknél korábban súlyos allergiás reakciók fordultak elő a gyógyszerrel vagy annak összetevőivel szemben. Az injekció alkalmazása kerülendő aktív szemfertőzések vagy súlyos gyulladásos állapotok esetén. A kezelés során figyelni kell a szemnyomást, különösen olyan betegeknél, akiknél glaukóma áll fenn.

Összefoglalás

A ranibizumab egy hatékony, VEGF-A ellen irányuló monoklonális antitest, amely segít megelőzni a kóros érképződést és a folyadékszivárgást a retinában. Alkalmazása különösen fontos a nedves típusú időskori makuladegeneráció, diabéteszes makulaödéma és retinális vénaokklúzió kezelésében. Az intravitreális injekció formájában történő alkalmazás szakképzett szemészeti beavatkozást igényel, és rendszeres kontroll mellett biztonságosan alkalmazható, bár a mellékhatások miatt folyamatos figyelmet igényel.

Fordítások