rend
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈrɛnd]
Főnév
rend
- Tárgyak, folyamatok áttekinthető sora, állapota.
- (matematika)
Etimológia
A rend szó az indogermán ar, ra gyökből ered, ami a magyar ra és rá, ebből erednek a germán szavak, mint rak és rege. A rend a ratio, a harmónia, a germán raid. A szó tehát a ra gyökből jön és a germán raid.
Tartalom
|
|
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | rend | rendek |
tárgyeset | rendet | rendeket |
részes eset | rendnek | rendeknek |
-val/-vel | renddel | rendekkel |
-ért | rendért | rendekért |
-vá/-vé | renddé | rendekké |
-ig | rendig | rendekig |
-ként | rendként | rendekként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | rendben | rendekben |
-on/-en/-ön | renden | rendeken |
-nál/-nél | rendnél | rendeknél |
-ba/-be | rendbe | rendekbe |
-ra/-re | rendre | rendekre |
-hoz/-hez/-höz | rendhez | rendekhez |
-ból/-ből | rendből | rendekből |
-ról/-ről | rendről | rendekről |
-tól/-től | rendtől | rendektől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | rendem | rendjeim |
a te | rended | rendjeid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
rendje | rendjei |
a mi | rendünk | rendjeink |
a ti | rendetek | rendjeitek |
az ő | rendjük | rendjeik |
Származékok
- rendes, rendetlen, rendű
- (összetételek): betűrend, borrend, csatarend, hangrend, házirend, rendellenes, rendfokozat, rendház, rendjel, rendőr, rendőrség, rendszám, rendszabály, rendszer, rendszeretet, rendszerető, rendzavarás, rendzavaró
- (kifejezések): rendbe rak, rendbe szed
Angol
Ige
rend