Kiejtés

  • IPA: [ ˈsaːm]

Főnév

szám

  1. (matematika) Matematikai fogalom, mennyiségek leírására használatos. Ha mást nem mondunk, számon általában valós, esetleg komplex számokat értünk.

Etimológia

Egy ótörök *san szóból, vö. kazah сан.

Fordítások

Ragozás

szám ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset szám számok
tárgyeset számot számokat
részes eset számnak számoknak
-val/-vel számmal számokkal
-ért számért számokért
-vá/-vé számmá számokká
-ig számig számokig
-ként számként számokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben számban számokban
-on/-en/-ön számon számokon
-nál/-nél számnál számoknál
-ba/-be számba számokba
-ra/-re számra számokra
-hoz/-hez/-höz számhoz számokhoz
-ból/-ből számból számokból
-ról/-ről számról számokról
-tól/-től számtól számoktól
szám birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én számom számaim
a te számod számaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
száma számai
a mi számunk számaink
a ti számotok számaitok
az ő számuk számaik

Származékok

Szókapcsolatok

Lásd még

  • szám - Értelmező szótár (MEK)
  • szám - Etimológiai szótár (UMIL)
  • szám - Szótár.net (hu-hu)
  • szám - DeepL (hu-de)
  • szám - Яндекс (hu-ru)
  • szám - Google (hu-en)
  • szám - Helyesírási szótár (MTA)
  • szám - Wikidata
  • szám - Wikipédia (magyar)