szám
Kiejtés
- IPA: [ ˈsaːm]
Főnév
szám
- (matematika) Matematikai fogalom, mennyiségek leírására használatos. Ha mást nem mondunk, számon általában valós, esetleg komplex számokat értünk.
Etimológia
Egy ótörök *san szóból, vö. kazah сан.
Fordítások
matematikai fogalom
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | szám | számok |
tárgyeset | számot | számokat |
részes eset | számnak | számoknak |
-val/-vel | számmal | számokkal |
-ért | számért | számokért |
-vá/-vé | számmá | számokká |
-ig | számig | számokig |
-ként | számként | számokként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | számban | számokban |
-on/-en/-ön | számon | számokon |
-nál/-nél | számnál | számoknál |
-ba/-be | számba | számokba |
-ra/-re | számra | számokra |
-hoz/-hez/-höz | számhoz | számokhoz |
-ból/-ből | számból | számokból |
-ról/-ről | számról | számokról |
-tól/-től | számtól | számoktól |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | számom | számaim |
a te | számod | számaid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
száma | számai |
a mi | számunk | számaink |
a ti | számotok | számaitok |
az ő | számuk | számaik |
Származékok
- számít, számlál, számol, számos, számoz, számtalan
- (összetételek): ajtószám, arányszám, darabszám, folyóiratszám, iktatószám, irányítószám, létszám, magánszám, mérőszám, mobilszám, mutatványszám, nyerőszám, oktánszám, példányszám, pontszám, pulzusszám, rendszám, rezgésszám, sorszám, számarány, számcsoport, számadás, számadat, számelmélet, számérték, számfejtés, számháború, számhatározó, számjegy, számjelző, számkapcsoló, számlap, számmennyiség, számnév, számrejtvény, számrendszer, számtan, számtanár, számtárcsa, számvetés, számvevőszék, számvitel, számvizsgáló, számzár, telefonszám, tervszám, tömegszám, törtszám
- (kifejezések): számot ad
Szókapcsolatok
- arab szám, barátságos számok, bináris szám, komplex szám, racionális szám, római szám, személyi azonosító szám, természetes szám, többes szám, valós szám