σ-algebra

(szigma-algebra szócikkből átirányítva)

Kiejtés

  • IPA: [ ˈσɒlɡɛbrɒ] elavult vagy nem sztenderd karakterek (σ), érvénytelen IPA-karakterek (σ)

Főnév

σ-algebra

  1. (matematika, valószínűségszámítás) A σ-algebra (szigma-algebra) vagy Borel-féle halmaztest, illetve mérhető tér a matematikai struktúrák egy fajtája. Olyan egyszerű (nem-többszörös), egykomponensű topologikus struktúra, amely amellett, hogy egyszerű halmaztestet (halmazalgebrát) képez, az elemei (az ún. „mérhető/nyílt halmazok”) legfeljebb megszámlálhatóan végtelen sok tagú egyesítésére is zárt.

Formális definíció

Axiómák

Legyen   tetszőleges halmaz,   az   részhalmazaiból álló hatványhalmaz, és legyen   az   részhalmazainak egy halmaza.

Az   halmazt az   halmaz feletti σ-algebrának nevezzük, ha teljesülnek a következő tulajdonságok:

1.   nem üres, azaz  .

2.   tartalmazza bármely eleme ( -ra vonatkozó) komplementerét, vagyis zárt a komplementerképzés műveletére, azaz  .

3.   tartalmazza bármely legfeljebb megszámlálható halmazcsaládja unióját, vagyis zárt a megszámlálható unióképzésre, azaz  .

A 3. axiómából ered a fogalom elnevezése, mivel az  -t régies jelöléssel  -nak is szokás írni, vagyis az az egyik követelmény, hogy a halmazok görög nagy szigma betűvel jelölt végtelen szummája is a halmazalgebrába tartozzon. E tulajdonságot egyébként röviden σ-zártságnak szokás nevezni.