Wikiszótár

szulfadiazin

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈsulfɒdijɒzin]

Főnév

szulfadiazin

  1. (gyógyszertan) A szulfadiazin egy szulfonamid típusú antibiotikum, amelyet főként toxoplazmózis és egyes bakteriális fertőzések kezelésére használnak. Gyakran kombinálják más gyógyszerekkel, például pirimetaminnal, hogy fokozzák a hatékonyságot, különösen olyan betegségek esetén, mint a toxoplazmózis. A szulfadiazin a folsavszintézis gátlásával fejti ki hatását, amely alapvető a baktériumok és egyes protozoonok növekedéséhez és szaporodásához.

A szulfadiazin hatásmechanizmusa

A szulfadiazin, mint más szulfonamidok, blokkolja a dihidropteroát-szintetázt, amely enzim a folsavszintézisben kulcsszerepet játszik. A folsav fontos a DNS és RNS szintéziséhez, ezért ennek a folyamatnak a blokkolása megakadályozza a baktériumok és egyes protozoonok szaporodását és növekedését. A pirimetaminnal történő kombináció, amely egy másik folsavszintézist gátló szer, különösen hatékony, mivel a parazita két különböző ponton gátlódik.

Alkalmazási területek

  1. Toxoplazmózis: A szulfadiazin a toxoplazmózis első vonalbeli kezelése, különösen pirimetaminnal kombinálva. Ez a kombináció hatékony a Toxoplasma gondii parazita ellen, amely különösen veszélyes lehet immunszupprimált betegeknél, például HIV-fertőzötteknél vagy terhes nőknél.
  2. Egyéb bakteriális fertőzések: A szulfadiazin használható bizonyos bakteriális fertőzések, például a húgyúti fertőzések, légúti fertőzések és sebfertőzések kezelésére, bár ezeket a fertőzéseket gyakrabban kezelik más antibiotikumokkal.
  3. Rheumás láz megelőzése: Egyes esetekben a szulfadiazint rheumás láz megelőzésére alkalmazzák olyan betegeknél, akik allergiásak a penicillinre.

Adagolás és alkalmazás

A szulfadiazint tabletta formájában szedik, és a pontos adagolást az orvos határozza meg a betegség típusa, a beteg állapota és életkora alapján. Toxoplazmózis esetén a pirimetaminnal való kombinációban alkalmazott szulfadiazin dózis magasabb lehet. Fontos, hogy a betegek sok folyadékot fogyasszanak a szulfadiazin szedése alatt, hogy csökkentsék a vesekárosodás és kristályok kialakulásának kockázatát.

Mellékhatások és kockázatok

A szulfadiazin alkalmazása számos mellékhatással járhat:

  1. Bőrreakciók: A szulfadiazin súlyos bőrreakciókat okozhat, például Stevens-Johnson szindrómát (SJS) és toxikus epidermális nekrolízist (TEN), amelyek életveszélyesek lehetnek.
  2. Emésztési panaszok: Gyakoriak a hányinger, hányás és hasmenés.
  3. Vérképzési zavarok: A szulfadiazin gátolja a folsav-anyagcserét, ami vérszegénységet, fehérvérsejt- és vérlemezkeszám-csökkenést okozhat, különösen hosszú távú alkalmazás esetén. Folsav-kiegészítés segíthet ezen mellékhatások csökkentésében.
  4. Kristályuria: A szulfadiazin kristályokat képezhet a vizeletben, ami vesekárosodáshoz vezethet, ha a beteg nem iszik elegendő folyadékot.
  5. Allergiás reakciók: Bőrkiütés, viszketés és egyéb allergiás reakciók előfordulhatnak.

Figyelmeztetések és óvintézkedések

  • Folyadékbevitel: A kristályuria és a vesekárosodás kockázatának csökkentése érdekében a betegeknek elegendő mennyiségű folyadékot kell fogyasztaniuk a szulfadiazin szedése alatt.
  • Vérkép ellenőrzése: Hosszabb távú kezelés esetén szükséges a vérkép rendszeres ellenőrzése, hogy időben felismerjék a vérképzési zavarokat.
  • Terhesség és szoptatás: Terhesség alatt, különösen a harmadik trimeszterben, valamint szoptatás alatt a szulfadiazin alkalmazása nem javasolt, mivel káros hatással lehet a magzatra és a csecsemőre.
  • Penicillinallergia alternatíva: Penicillinallergiás betegeknél gyakran alkalmazzák a szulfadiazint, azonban itt is fokozott figyelem szükséges a szulfonamidokra való allergiás reakciók miatt.

Kölcsönhatások más gyógyszerekkel

A szulfadiazin kölcsönhatásba léphet bizonyos gyógyszerekkel:

  • Antikoagulánsok: Növelheti bizonyos véralvadásgátlók hatását, így a vérzékenység kockázatát.
  • Folsav-antagonisták: Más folsav-antagonistákkal (például metotrexát) való együttes alkalmazás növelheti a vérképzési zavarok kockázatát.
  • Hipoglikémiás szerek: Néhány cukorbetegség kezelésére használt gyógyszerrel való együttes alkalmazás fokozhatja a vércukorszint-csökkentő hatást.

Összegzés

A szulfadiazin egy hatékony szulfonamid antibiotikum, amelyet leginkább toxoplazmózis kezelésére alkalmaznak, különösen pirimetaminnal kombinálva. Bár hatékony a toxoplazmózis és egyes bakteriális fertőzések ellen, alkalmazása számos mellékhatással járhat, köztük súlyos bőrreakciókkal, vérképzési zavarokkal és vesekárosodással. Ezért alkalmazását orvosi felügyelet mellett végzik, és a betegeknek fontos, hogy elegendő folyadékot fogyasszanak a vesekárosodás elkerülése érdekében.

Fordítások

Tartalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=szulfadiazin&oldid=3474121”