Wikiszótár

szulfadoxin

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈsulfɒdoksin]

Főnév

szulfadoxin

  1. (gyógyszertan) A szulfadoxin egy hosszú hatású szulfonamid típusú antibiotikum, amelyet gyakran a malária kezelésére és megelőzésére használnak, különösen Plasmodium falciparum okozta fertőzés esetén. A szulfadoxin önmagában ritkán alkalmazott, jellemzően a pirimetaminnal kombinálják (ez a kombináció szulfadoxin-pirimetamin vagy más néven Fansidar néven ismert), amely növeli a kezelés hatékonyságát és csökkenti a rezisztencia kialakulásának esélyét.

A szulfadoxin hatásmechanizmusa

A szulfadoxin gátolja a folsav szintéziséért felelős enzimet a Plasmodium parazitában, amely a DNS szintézishez és a sejtosztódáshoz szükséges. A pirimetamin hasonló módon hat, de egy másik enzimre, ami miatt a két gyógyszer együttes alkalmazása rendkívül hatékony, mivel blokkolják a parazita folsav anyagcseréjét, ezzel elpusztítva a kórokozót.

Alkalmazási területek

  1. Malária kezelés: A szulfadoxin-pirimetamin kombináció elsősorban Plasmodium falciparum malária kezelésére szolgál, különösen olyan területeken, ahol a parazita klorokin-rezisztenssé vált.
  2. Malária megelőzése: Bizonyos maláriás régiókba való utazás esetén profilaktikusan alkalmazható, bár az ellenálló törzsek miatt elővigyázatossággal kell eljárni.
  3. Toxoplazmózis kezelése: Néha a szulfadoxint toxoplazmózis kezelésére is alkalmazzák más gyógyszerekkel kombinálva.

Adagolás és alkalmazás

A szulfadoxint általában tabletta formájában alkalmazzák, és az adagolást az orvos határozza meg a fertőzés súlyossága, a beteg állapota, életkora és testsúlya alapján. A szulfadoxin-pirimetamin kombináció egyetlen, egyszeri adagja elegendő lehet a malária kezeléséhez, de profilaktikus alkalmazás esetén az adagolás eltérő lehet. Fontos, hogy az előírt adagot pontosan betartsák, és semmi esetre se lépjék túl, mivel a szulfonamidok mellékhatásai súlyosak lehetnek.

Mellékhatások és kockázatok

A szulfadoxin alkalmazása számos mellékhatással járhat, különösen, ha hosszabb ideig szedik:

  1. Bőrreakciók: A szulfadoxin súlyos bőrreakciókat, például Stevens-Johnson szindrómát és toxikus epidermális nekrolízist okozhat, ami életveszélyes állapot lehet.
  2. Gyomor-bélrendszeri tünetek: Hányinger, hányás és hasmenés fordulhat elő.
  3. Vérképzési zavarok: Ritkán, de előfordulhat vérszegénység, fehérvérsejt- és vérlemezke-szám csökkenés.
  4. Allergiás reakciók: Bőrkiütés, viszketés, duzzanat, láz, és súlyos esetben anafilaxia.
  5. Máj- és vesekárosodás: Hosszabb távú vagy magas dózisú alkalmazás esetén előfordulhat máj- és vesekárosodás.

Figyelmeztetések és óvintézkedések

  • Allergiás kórtörténet: A szulfadoxin szulfonamid típusú antibiotikum, így azok, akik allergiásak a szulfonamidokra, nem szedhetik.
  • Vesebetegség: Vesebetegség esetén csak szigorú orvosi felügyelet mellett alkalmazható.
  • Terhesség és szoptatás: Terhes nőknél és szoptatás alatt alkalmazása nem javasolt, mivel a magzatra vagy csecsemőre káros hatással lehet.
  • Különböző gyógyszerkölcsönhatások: A szulfadoxin kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel, különösen a folsav antagonistákkal és egyes antikoagulánsokkal.

Kölcsönhatások más gyógyszerekkel

A szulfadoxin kölcsönhatásba léphet bizonyos gyógyszerekkel, például:

  • Folsav antagonisták: Más folsav antagonisták alkalmazása (pl. metotrexát) növelheti a toxikus hatásokat.
  • Antikoagulánsok: Fokozhatja egyes véralvadásgátló gyógyszerek hatását, ezért rendszeres véralvadási ellenőrzés javasolt.

Összegzés

A szulfadoxin egy hosszú hatású szulfonamid antibiotikum, amely a malária, különösen a Plasmodium falciparum okozta fertőzés kezelésére alkalmazható. Bár hatékony, súlyos mellékhatásokat okozhat, különösen bőrreakciókat és vérképzési zavarokat, ezért csak szigorú orvosi felügyelet mellett alkalmazható. Fontos a megfelelő adagolás és az elővigyázatosság a gyógyszer szedése alatt, hogy a kezelés hatékony és biztonságos legyen.

Fordítások

Tartalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=szulfadoxin&oldid=3474136”