Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈhɒŋɡ]

Főnév

hang

  1. Hallható rezgés.
  2. (zene) Rugalmas közegben rezgéseknek az a tartománya amelyet a fül érzékelő rendszerében ingerületet kelt. Az emberi fül általában a 20-20 000 rezgéstartományban érzékeli a hangokat.

Fordítások

Ragozás

hang ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset hang hangok
tárgyeset hangot hangokat
részes eset hangnak hangoknak
-val/-vel hanggal hangokkal
-ért hangért hangokért
-vá/-vé hanggá hangokká
-ig hangig hangokig
-ként hangként hangokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben hangban hangokban
-on/-en/-ön hangon hangokon
-nál/-nél hangnál hangoknál
-ba/-be hangba hangokba
-ra/-re hangra hangokra
-hoz/-hez/-höz hanghoz hangokhoz
-ból/-ből hangból hangokból
-ról/-ről hangról hangokról
-tól/-től hangtól hangoktól
hang birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én hangom hangjaim
a te hangod hangjaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
hangja hangjai
a mi hangunk hangjaink
a ti hangotok hangjaitok
az ő hangjuk hangjaik

Szinonimák

Származékok

Szókapcsolatok

Angol

Kiejtés

Ige

hang (alapjelen, egyes szám harmadik személy hangs, folyamatos melléknévi igenév hanging, második és harmadik alakja hanged)

  1. felakaszt
  2. függ
  3. lehorgaszt
  4. lóg
  5. lógat