hely
(helyek szócikkből átirányítva)
Kiejtés
- IPA: [ ˈhɛj]
Főnév
hely
- A térnek az a része, amelyet vki, vmi elfoglal(hat) v. el fogott foglalni.
Fordítások
Tartalom
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | hely | helyek |
| tárgyeset | helyet | helyeket |
| részes eset | helynek | helyeknek |
| -val/-vel | hellyel | helyekkel |
| -ért | helyért | helyekért |
| -vá/-vé | hellyé | helyekké |
| -ig | helyig | helyekig |
| -ként | helyként | helyekként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | helyben | helyekben |
| -on/-en/-ön | helyen | helyeken |
| -nál/-nél | helynél | helyeknél |
| -ba/-be | helybe | helyekbe |
| -ra/-re | helyre | helyekre |
| -hoz/-hez/-höz | helyhez | helyekhez |
| -ból/-ből | helyből | helyekből |
| -ról/-ről | helyről | helyekről |
| -tól/-től | helytől | helyektől |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | helyem | helyeim |
| a te | helyed | helyeid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
helye | helyei |
| a mi | helyünk | helyeink |
| a ti | helyetek | helyeitek |
| az ő | helyük | helyeik |
- Földrajzi hely; a könyv helye a polcon.
- (Egy) helyben topog - (átvitt értelemben) nem halad előre.
- Helyben vagyunk - célunknál vagyunk.
- Helyből - nekifutás nélkül <ugrik, dob>.
- Jó helyen tapogat - (átvitt értelemben) közel jár az igazsághoz.
- Helyén van az esze.
- józanul gondolkodik
- nem lehet rászedni
- Helyén van a szíve.
- nem ijed meg
- jó érzésű, együttérző lelkületű
- Rossz helyre megy.
- (átvitt értelemben) <étel> cigányútra megy
- (átvitt értelemben) <segítség> nem annak jut, akinek kellene
- Nem leli v. nem találja a helyét - nyugtalanul izeg-mozog.
- A térnek az a része, ahol vkinek, vminek lennie kell(ene), ahova való.
- A pokolban a helye.
- Van helye a pénznek - van mire kiadni, elkölteni.
- (választékos, hivatalos) Vminek érvényes, helyes volta, jogosultsága.
- Itt nincs helye a tréfának; helyt ad a panasznak.
- A térnek meghatározott célra haszn. része.
- Tűzrakó hely.
- Félreeső hely - (átvitt értelemben) illemhely.
- (Széken, padon) ülőhely.
- Feláll a helyéről; hellyel kínál vkit.
- Fekvőhely.
- Helyiség.
- Vmilyen vidék, tájék.
- Erdős, sziklás hely.
- Helység.
- (távközlés) Helyben (röv.: H) - a küldemény abban a helységben kézbesítendő, ahol feladták.
- (történelem) (Jobbágy)telek.
- Felületnek valamely része.
- Több helyen viszket a háta.
- Valaminek a (látható) nyoma.
- Az ütés helye.
- Beszéd, írásmű vmely szakasza, része.
- Az idézett helyek.
- (hivatalos) Hatóság, hivatal.
- Illetékes helyen.
- (sajtónyelvi) Hírforrás.
- Megbízható helyről.
- Munkahely, állás, alkalmazás.
- Fontos helyet tölt be.
- (régies) Helyben van - cselédként szolgál.
- (Intézményes) férőhely.
- Ösztöndíjas hely.
- Körülmény, helyzet, állapot.
- (Egy) ültő helyében; ha az ő helyében volnék.
- (sport) Sorrendnek, rangsornak vmely foka.
- A II. hely; az utolsó helyre szorul.
- (sport) Helyre befut, bejön - <lóversenyen, ügetőn ló> 1., 2., 3. helyre fut be.
- Helyre fogad: erre köt fogadást.
- (matematika) Többjegyű számban vmely számjegy sorrendi helyzete.
- (nu-szerűen) (régies) helyén, helyében, helyt - helyett.
Származékok
- helyes, helyez, helyi, helytelen
- (összetételek): állóhely, állomáshely, alvóhely, árusítóhely, átkelőhely, betűhely, begyűjtőhely, búvóhely, díszhely, emlékhely, fekhely, fekvőhely, fürdőhely, hálóhely, helycsere, helyfoglalás, helyhatóság, helyhiány, helyismeret, helyjegy, helymeghatározás, helyrajz, helyrész, helytartó, helyváltoztatás, helyvektor, himlőhely, horgonyzóhely, illemhely, költőhely, közhely, lakhely, lerakóhely, lakóhely, menedékhely, menhely, munkahely, műhely, őrhely, parkolóhely, rejtekhely, sebhely, sírhely, székhely, színhely, szülőhely, táborhely, temetőhely, tetthely, termőhely, törzshely, tűzhely, zarándokhely
Szólások, közmondások
- 1
Forrás
Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6