Kiejtés

  • IPA: [ ˈkɛɟɛlɛm]

Főnév

kegyelem

  1. Büntetés elengedése enyhítése,

Etimológia

  1. A szócsalád igei természetű kegy- töve bizonytalan eredetű. Talán a kell ige szóhasadással elkülönült alakváltozata, viszonyuk olyan lehet, mint a jegy és jel szavaké, ám a megfelelő jelentésbeli párhuzam szótörténetileg nem igazolható.
  2. kegy + -elem főnévképző

[1] Tótfalusi István: Szókincsháló szótár

Fordítások

Származékok

  1. kegyelmes, kegyelmez, kegyelmi, [[]] kegyelmezés, kegyel, kegyelet, kegyeletes, kegy, kegyes, kegyesség, kegyeskedik, kegyetlen, kegyetlenség, kegyetlenkedik

Szókapcsolatok

  1. félkegyelmű, (összetételek): ingyenkegyelem, kegyelemdöfés, kegyelemkenyér, közkegyelem, őkegyelme