إذن
Főnév
إِذْن • (ʔiḏn) hn (többesszám أُذُون (ʔuḏūn))
- أَذِنَ (ʔaḏina) igéből képzett főnév alakja (form I)
- engedély
- طَلَبَ الطَّالِبُ إِذْنًا لِمُغَادَرَةِ الفَصْلِ.
- ṭalaba ṭ-ṭālibu ʔiḏnan limuḡādarati l-faṣli.
- A diák engedélyt kért az osztályterem elhagyására.
- بِإِذْنِ الطَّبِيبِ، يُمْكِنُ لِلمَرِيضِ العَوْدَةُ إِلَى البَيْتِ.
- biʔiḏni ṭ-ṭabībi, yumkinu lilmarīḍi l-ʕawdatu ʔilā l-bayti.
- Az orvos engedélyével a beteg hazamehet.
Határozószó
إِذَنْ • (ʔiḏan)