Emberi száj

Kiejtés

  • IPA: [ ˈsaːj]

Főnév

száj

  1. Testrész, az emésztőcsatorna kezdeti része, amely magában foglalja a szájüreget is.

Fordítások

Ragozás

száj ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset száj szájak
tárgyeset szájat szájakat
részes eset szájnak szájaknak
-val/-vel szájjal szájakkal
-ért szájért szájakért
-vá/-vé szájjá szájakká
-ig szájig szájakig
-ként szájként szájakként
-ul/-ül - -
-ban/-ben szájban szájakban
-on/-en/-ön szájon szájakon
-nál/-nél szájnál szájaknál
-ba/-be szájba szájakba
-ra/-re szájra szájakra
-hoz/-hez/-höz szájhoz szájakhoz
-ból/-ből szájból szájakból
-ról/-ről szájról szájakról
-tól/-től szájtól szájaktól
száj birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én szám szájaim
a te szád szájaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
szája szájai
a mi szánk szájaink
a ti szátok szájaitok
az ő szájuk szájaik
  1. szájába harap
  2. A beszéd szerve.
    • Szájába kell adni a szót. -Valakinek a nyilatkozataként tüntet fel valamit, vagy egyszerűen megmondják valakinek, hogy mit mondjon.
    • A számból vette ki a szót. -Éppen ugyanazt akartam mondani.
    • Szájára veszi a világ. -Pletyka, beszéd tárgya lesz valaki.
    • Akkora a szája, mint a bécsi kapu. -Szólás, akkor használjuk, ha valaki hangos, harsány, vagy sokat beszél.
  3. Valamilyen üreges testnek vagy szervnek a nyílása.
    a barlang vagy a kulacs szája

Etimológia

Ősi örökség az uráli korból, vö. finn suu.

Szinonimák

Származékok

Szókapcsolatok

  • száj - Értelmező szótár (MEK)
  • száj - Etimológiai szótár (UMIL)
  • száj - Szótár.net (hu-hu)
  • száj - DeepL (hu-de)
  • száj - Яндекс (hu-ru)
  • száj - Google (hu-en)
  • száj - Helyesírási szótár (MTA)
  • száj - Wikidata
  • száj - Wikipédia (magyar)