száj
Kiejtés
- IPA: [ ˈsaːj]
Főnév
száj
- Testrész, az emésztőcsatorna kezdeti része, amely magában foglalja a szájüreget is.
Fordítások
Tartalom
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | száj | szájak |
| tárgyeset | szájat | szájakat |
| részes eset | szájnak | szájaknak |
| -val/-vel | szájjal | szájakkal |
| -ért | szájért | szájakért |
| -vá/-vé | szájjá | szájakká |
| -ig | szájig | szájakig |
| -ként | szájként | szájakként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | szájban | szájakban |
| -on/-en/-ön | szájon | szájakon |
| -nál/-nél | szájnál | szájaknál |
| -ba/-be | szájba | szájakba |
| -ra/-re | szájra | szájakra |
| -hoz/-hez/-höz | szájhoz | szájakhoz |
| -ból/-ből | szájból | szájakból |
| -ról/-ről | szájról | szájakról |
| -tól/-től | szájtól | szájaktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | szám | szájaim |
| a te | szád | szájaid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
szája | szájai |
| a mi | szánk | szájaink |
| a ti | szátok | szájaitok |
| az ő | szájuk | szájaik |
- szájába harap
- A beszéd szerve.
- Szájába kell adni a szót. -Valakinek a nyilatkozataként tüntet fel valamit, vagy egyszerűen megmondják valakinek, hogy mit mondjon.
- A számból vette ki a szót. -Éppen ugyanazt akartam mondani.
- Szájára veszi a világ. -Pletyka, beszéd tárgya lesz valaki.
- Akkora a szája, mint a bécsi kapu. -Szólás, akkor használjuk, ha valaki hangos, harsány, vagy sokat beszél.
- Valamilyen üreges testnek vagy szervnek a nyílása.
- a barlang vagy a kulacs szája
Etimológia
Ősi örökség az uráli korból, vö. finn suu.
Szinonimák
Származékok
- szájal, szájas, szájú
- (összetételek): bibeszáj, faluszája, kígyószáj, ősszáj, szájállás, szájápolás, szájbetegség, szájceruza, szájcsücsök, szájfény, szájgyulladás, szájhagyomány, szájhang, szájharmonika, szájhős, szájíz, szájízesítő, szájkosár, szájmaszk, szájmozdulat, szájmozgás, szájnyílás, szájöblítő, szájpadlás, szájpenész, szájrúzs, szájsebész, szájszél, szájszerv, szájtátó, szájtépő, szájtükör, szájüreg, szájvíz, szájzár, szájzug
- szájbarágós: Valamit túlságosan aprólékosan, alaposan elmagyarázó.
- szájhang: Nyelvtani fogalom, olyan hang, amit nem az orrban, hanem csak a szájüregben képzünk.
- szájíz: Szó szerint jelentheti az evés utáni ízt a szájban, ám kifejezésekben valamilyen kellemetlen érzésre, rossz emlékre utal. Pl.: Rossz szájíze maradt utána.
- szájpenész: A szájban lepedéket okozó gombás betegség.
- szájszerv: Ízeltlábúak szája közelében lévő, az eleség megragadására szolgáló szerv.
- szájtáti: Népies nyelven bamba, mafla személyt jelent.
- szájtépő: Pejoratív értelemben nagyhangút, hangoskodót jelent.
Szókapcsolatok
- keserű a szájban gyógyítja a szívet
- nem tesz lakatot a szájára - kimondja ami az eszébe jut.
- szájába rág valakinek valamit - Többször elismétel valakinek valamit, alaposan elmagyarázza neki.
- megégette a száját - Egyszer már bajba került valamilyen kijelentése miatt.
- vontató lónak ne kösd be a száját