áll
(állaitok szócikkből átirányítva)
Kiejtés
- IPA: [ ˈaːlː]
Főnév
áll
- Az arcnak a száj alatt található része.
- Ritkán utalhat az alsó állkapocsra is.
Etimológia
Ősi örökség a finnugor korból, vö. erza уло.
Fordítások
testrész
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | áll | állak |
| tárgyeset | állat | állakat |
| részes eset | állnak | állaknak |
| -val/-vel | állal | állakkal |
| -ért | állért | állakért |
| -vá/-vé | állá | állakká |
| -ig | állig | állakig |
| -ként | állként | állakként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | állban | állakban |
| -on/-en/-ön | állon | állakon |
| -nál/-nél | állnál | állaknál |
| -ba/-be | állba | állakba |
| -ra/-re | állra | állakra |
| -hoz/-hez/-höz | állhoz | állakhoz |
| -ból/-ből | állból | állakból |
| -ról/-ről | állról | állakról |
| -tól/-től | álltól | állaktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | állam | állaim |
| a te | állad | állaid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
álla | állai |
| a mi | állunk | állaink |
| a ti | állatok | állaitok |
| az ő | álluk | állaik |
Szinonimák
Származékok
- (összetételek): állszíj
Szókapcsolatok
- állig felfegyverkezve - teljes fegyverzetben
- állig begombolkozva - nagyon fázik vagy esetleg tartózkodóan viselkedik
- (bizalmas) Majd leesett az álla! - Nagyon elcsodálkozott.
Ige
áll
- Elsősorban tárgyatlan, csak bizonyos jelentéseiben tárgyas ragozású ige, amelynek a magyar nyelvben több jelentése is ismert.
- Elsődleges jelentése szerint a lábra nehezedve egy helyben maradást jelöl.
Etimológia
Ősi örökség a finnugor korból, vö. komi сулавны, udmurt сылыны.
Fordítások
nem ül
összetételét, alkotóelemeit adja valaminek
Ragozás
áll ragozása
| Főnévi igenév | állni | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Befejezett melléknévi igenév | állt | |||||||
| Folyamatos melléknévi igenév | álló | |||||||
| Beálló melléknévi igenév | állandó | |||||||
| Határozói igenév | állva | |||||||
| Ható ige | állhat | |||||||
| én | te | ő, ön, maga | mi | ti | ők, önök, maguk | |||
| Kijelentő mód | Jelen idő | Alanyi | állok | állsz | áll | állunk | álltok | állnak |
| Tárgyas | állom én téged/titeket állak |
állod | állja | álljuk | álljátok | állják | ||
| Múlt idő | Alanyi | álltam | álltál | állt | álltunk | álltatok | álltak | |
| Tárgyas | álltam én téged/titeket álltalak |
álltad | állta | álltuk | álltátok | állták | ||
| Feltételes mód | Jelen idő | Alanyi | állnék | állnál | állna | állnánk | állnátok | állnának |
| Tárgyas | állnám én téged/titeket állnálak |
állnád | állná | állnánk | állnátok | állnák | ||
| Felszólító mód | Jelen idő | Alanyi | álljak | állj vagy álljál |
álljon | álljunk | álljatok | álljanak |
| Tárgyas | álljam én téged/titeket álljalak |
álld vagy álljad |
állja | álljuk | álljátok | állják | ||
| Főnévi igenév ragozása | állnom | állnod | állnia | állnunk | állnotok | állniuk | ||
- Álló, függőleges helyzetbe helyezkedik.
- Pl.: Lábra áll.
- Valahova odalép, odamegy és ott álló helyzetben marad.
- Pl.: A mérlegre áll.
- Növényre, épületre vagy más tárgyra is vonatkozhat, ha az a talajhoz viszonyítva függőleges helyzetben van.
- Közlekedési eszköz esetében utalhat arra, hogy az nem mozog, nem jár.
- Szerkezet, gép, üzem vagy bármi, ami nem mozog, holott folyni vagy mozogni szokott.
- Megállást parancsoló értelemben is használatos.
- Pl.: Állj, ki vagy?
- Tárgy, anyag felhasználatlan tárolására, illetve étel vagy ital érlelődésére is vonatkozhat.
- Utalhat arra, hogy valami megvan, létezik, fennáll vagy nem pusztult el.
- Valahol olvasható.
- Pl.: Ebben a könyvben nem ez áll.
- Valamilyen társas cselekvés tart vagy éppen folyik.
- Pl.: Áll a vásár.
- Érvényben van, érvényes valamire.
- Pl.: Ez a szabály rád is áll!
- Az állni ige több testrészhez kapcsolva is használatos.
- Pl.: Égnek áll a haja. Vagy vonatkozhat a hímvesszőre is, amelynek merev állapotára utalhat.
- Kifejezheti, hogy egy ruha, hajviselet vagy valamilyen viselkedés illik valakihez.
- Valamilyen eszközt, szerszámot ügyesen használ.
- Valamilyen helyzetben, állapotban van. Leginkább kifejezésekben jellemző.
- Pl.: Fegyverben áll. -Háborúzik vagy fegyveres készültségben van. Lángokban áll a háza. Jól/Rosszul áll a helyzet.
- Valamilyen történésnek, cselekvésnek az előjelét mutatja.
- Valakihez vagy valamihez számított elhelyezkedést, viszonyt is kifejezhet.
- Pl.: Alatta, felette, mögötte áll.
- Valakitől függ valami.
- Pl.: A döntés mostmár rajtad áll.
- Kifejezésekben valamiben is állhat valami.
- Egy egész, legyen az étel, szerkezet vagy akár emberek csoportjának összetételét, alkotóelemeit is jelentheti.
- El tud viselni valamit.
Etimológia
Ősi örökség a finnugor korból, vö. komi sulal (сулавны).
Szinonimák
Származékok
- állás, állít, állomány, állomás, állvány
- álldogál
- (igekötős alakok): | alááll | átáll | beáll | beleáll | egybeáll | eláll | ellenáll | előáll | előreáll | feláll | föláll | félreáll | fennáll | fönnáll | hátraáll | helyreáll | ideáll | kettéáll | kiáll | körüláll | különáll | leáll | megáll | melléáll | nekiáll | odaáll | összeáll | rááll | szembeáll | szerteáll | szétáll | továbbáll | végigáll | visszaáll |
Szókapcsolatok
- alig áll a lábán, állja a szavát, bosszút áll, munkába áll, őrt áll, rendelkezésre áll
- áll, mint szamár a hegyen - tanácstalanul, bambán áll
- állok elébe - nem ijedek meg tőle
- fogába áll a fájás
- még neki áll feljebb - valaki vádol, vagy játssza a sértettet, noha ő a hibás
- áll az alku - rendben van, az üzlet megköthető
Főnév
áll hn